Hirdetés

Névjegy

Magyar karikaturisták "Névjegyei"

Balázs-Piri Balázs
Barát József
Békési József Sándor, Joe
Dallos Jenő
Dluhopolszky László
Fenekovács László
Földes Vilmos
Gyöngy Kálmán
Jelenszky László
Krenner István
Lakatos Ferenc
Lehoczki Károly
Léphaft Pál
Marabu
Nemes Zoltán
Pápai Gábor
Rau Tibor
Sajdik Ferenc
Szmodis Imre
Szűcs Édua
Tónió
Varga (Zerge) Zoltán
Weisz Béla
Zsoldos Péter

Ludas Matyi újság

Friss topikok

Blogajánló

HOGY LEGYEN EGY VIDÁMABB ESTÉJE MINDENKINEK

Lackner László VALAHÁNYADIK HALÁLOM
Egyenes, világos folyosón fekszem, valami hosszú kocsifélén, lepedővel letakarva, meztelenül. Ha behunyom a szemem meghaltam, ha kinyitom biztos vagyok benne, hogy meg fogok halni. Minden olyan vészjósló, hogy ez nem is lehet másképp. Émelyítő szagok, túlvilági fehér leplek, és köpenyek mindenütt.
Didergek, pedig körülöttem meleg van; ez a lélek béna vacogása, az elmúlás fenyegető érintése.
Mondják, hogy ilyen helyzetekben rövid, villogó filmszalagként lepereg az egész élet. Hát, jöjjön - gondolom megadóan, és behunyom a szemem. Nagy bársonyos sötétség; vetítőgép vagy nincsen, vagy nem akar beindulni. Tétlen várakozásomban csak azt érzékelem, hogy átható, sugárzó meleg mosdatja az arcomat. Lassan kinyitom a szemem, és oldalra, az ablak felé pislantok; a novemberi nap élesen belém vág.
Ajándék napozás. Felsőtestemről letúrom a lepedőt, befordulok az ablak felé, és csukott szemmel megadom magam a sugaraknak. Andalítóan kellemes perceket lopok magamnak.
Meg kell szöknöd - lázadozik az agyam. - Senki nem figyel rád. Felpattansz, és uzsgyi! Igen ám, de a ruháimat elszedték!
- Lopsz egy fehér köpenyt - súgja egy hang.
- Csupaszon, egy köpeny alatt, ilyen hidegben?! - háborog elkényelmesedett ösztönöm.
- Akkor itt fogsz felfordulni - hallom újra.
Ráfagy az arcomra a levegő, és valami alattomos motoszkálás kezdődik körülöttem. Ijedten térek magamhoz, kék köpenyes lény ráncigálja az ablak előtt a sötétítő függönyt, közben bárgyú arccal vigyorog rám.
- Szemébe süt a nap, ugye? - magyarázkodik. - Elhúzom.
- Ne, ne - tiltakozom. - Hagyja csak!
- Tényleg nem zavarja? - kételkedik minden szavamban, mert talán arra gondol, hogy ezzel is kínozni akarnak.
- Egyáltalán nem - mondom. - Sőt!
Nem nagyon hisz nekem, de megadóan rám hagyja a függönyt, a Napot, és az egész folyosót. Elhúz, kietlen csend marad utána.
Végigvezetem a tenyeremet a testemen, izzik a felszín, aztán meg mintha lúdbőrözne; az ágyékomnál kezembe akad valami. - Úristen, ennyire be vagyok rezelve?
Egy rozsdás, öblös hang rám támad, valahonnét fentről.
- Játszadozunk, játszadozunk - és röhög hozzá.
Elkapom a kezem, és rázom a fejem.
- Megigazítom a függönyt - folytatja barátságos hangon. - Valaki, nagy marha ide tolta magát, még kiég a szeme.
Nyelek, mintha fuldokolnék.
- Ne!... Nekem ez jó... Imádom a Napot.
Lendülő karja elakad a levegőben.
- Na, ne! - bámul rám, mint egy vallatótiszt. - Direkt csesztek ki magával. Higgye el!
Szorongásomat elnyomja a hirtelen indulat.
- Napozni szeretnék, ha lehet!
Engedelmesen visszavonja a kezét.
- Kérem, kérem! Csak aztán nehogy panaszkodjon nekem! 
Otthagy, lábujjhegyen járó, suhogó csend marad utána. Lezárom a szemem, aranyfény udvarban vibráló táj felett lebegek, az arcomat melengető asszonykezek cirógatják; szállingózok a levegőben, magabiztosan, magasan.
Asszonykéz-képzelgés! A folyosó túlsó végén borzas takarítónő bukkan föl, vödrének ügyetlen zörrenése odarántja aléló figyelmemet. Leejti a vödröt a járat közepére, a felmosó fát nekitámasztja a falnak, és angolos eleganciával rágyújt. Teheti, hiszen felfogása szerint egyedül van, a lepedő alatt kiterült nyolcvan kiló, kétes értékű emberi húshalmaz, csak tárgy, amit hamarosan össze-vissza kaszabolnak. Ennek az értelmezésnek megfelelő, rosszat sejtető pillantást dob felém.
Valaki váratlanul megzavarja, a nő gyorsan feneke alá dugja a cigarettát, és úgy tesz, mint aki éppen a nehezen áttekinthető munkaterületét méricskéli. Lobogó fehér köpeny húz el mellettem, egyenes derékkal, délcegen, mit érdekli őt, hogy kisüti a Nap fénye a szememet, hogy aszalódok itt, mint csonthéjas gubanc a pusztában.
A szálldosó fehér köpeny eltűnik egy nyekergő ajtó mögött, a nő pedig előrántja a csikket az ülepe alól, és pipál tovább. Én meg csak megvagyok.
A cigaretták rövidek; a nő belegyalogol a vödörbe, mintegy jelezve, hogy az ő nagy felvonulása következik. Máris laffog a vizes rongy, ahogy faltól-falig vagdossa, és még attól sem lesz felemelőbb a jelenet, hogy mélabúsan dúdol hozzá. Nem felszedi a koszt, hanem szétkeni, igyekezetén jól látszik, hogy mennyire ügyel rá: egyenletes legyen.
Két ujjal megragadja a rongyot, csippentve, mint aki utálja, akár a kutyaszart, és csavar. Csobog a mosadék a vödörbe, sok szálúan, kövéren és vörösen...Vörösen? Kimeresztem a szemgolyómat. Igen, vörösen! - Vér? - kérdezem magamtól, és nincs válasz, csak rémisztő találgatás: Annyi itt a vér, hogy kicsorog az ajtó alatt. Szent Isten, mi vár rám!
Mellém ér a mocsokszétkenő, fintorogva rám mered, sápadt arcomról leolvassa az egész életemet:
- Be van gyulladva, mi?
Elhúzom a számat, mintha ez a mérhetetlen bátorság bizonyítéka lenne.
- Ne tojja össze magát, más is nyúlt már ki péntek délelőtt. - És kuncog hozzá, mert rettenetesen vicces.
Az ablakra mered, aztán az arcomra.
- Valaki nagybarom meg jól kidurrantott magával. - És összehúzza a függönyt.
- E...- szalad ki a számon egy erőtlen félhang, de elharapom az egészet. Mindegy, nem napozok, ha nem lehet.
Egyre rövidebbek a csendek, pedig annyira szeretnék még egy kicsit elmerülni benne. Jó lenne átgondolni mindent, mielőtt még berángatnak a mély, sötét barlangba.
A folyosó végén kocsi fordul ki, ronda szürke pléh kazettával. Ahogy a kis gumikerekek megzökkennek a kopott kövezet árkaiban, a bádog láda fedele engedelmesen bele-belerezzen. Na, valakit visznek, valaki már túl van...
Elúszik mellettem lassan, fenségesen, állott szürkesége súlyos, és mindent eltakar. Mögötte viaszsárga arc, és palaszínű kézfejek lebegnek, a kortalan férfi úgy kormányozza a kocsit, mintha tepsi buktát szállítana, egy utcai büfébe. Aztán eltűnik, nem látom már, csak kemény zökkenései távolodó zaját hallom...
Széles, kerek arc hajol fölém, pupillái olyan nagyok, hogy félek fölfalnak. Töltőtollnyi tű ágaskodik a markában; a halál barna angyala. Megtapintja a nyakamat, majd a vállgödrömet és döf. Fönnakad a szemem, a szúrós szerszám sercegve hatol belém...
x
Derengés. Édeskés, szúrós szag, kósza hangok.
- Hogy van?
Felpattintom a szemem, kivilágosodik a kép.
- Én műtöttem - mondja egy keselyű-képű férfi és elégedetten mosolyog.
Bólintok, hogy értem.
- Semmi komplikáció. Két hónap múlva már teniszezhet.
Örülök. Az élet szép.

Tetszik ·  · 

Szólj hozzá!

10984464_656744614465836_7514454053653203299_n.jpg

Szólj hozzá!

10375020_893642220679954_3958739599863628580_n.jpg

Szólj hozzá!

10556435_553231154807393_6761569111950798489_n.jpg

Szólj hozzá!

10553637_925256464166767_3625443510525822579_n.jpg

Szólj hozzá!

10574346_10204322651124643_1951785772152739408_n.jpg

Szólj hozzá!

fucking-miserable-2002.jpg

Szólj hozzá!

funny-cats-dogs-stuck-furniture-17.jpg

Szólj hozzá!

10479097_639594839487195_4482461282962356367_o.jpg

Szólj hozzá!

Bayer ZsoltA jó, a rossz és...

Álláspont. Colleen Bell nagykövet asszony arra kérte a magyarokat, segítsenek neki eligazodni az országban és a nép lelkében.

Bayer Zsolt – 2015.03.04. 00:22 

Ennek érdekében adjanak tanácsokat, hová látogasson el, mit nézzen meg, mit egyen és igyon, hogy valódi fogalma legyen a magyarságról.

Akadt is egy kiváló alkalom az ismerkedésre, mégpedig a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, amelyet minden évben február 25-én tartunk meg. Úgy is mint például a kommunizmus áldozatai, kivéve a kommunizmus tetteseit. A nagykövet asszonyt ebből az alkalomból meg is hívták a Terror Háza Múzeumba már két héttel az emléknap előtt. Személyes tárlatvezetést ajánlottak fel neki Európa egyik legjobb múzeumában, egy olyan alkalomból, amely a 20. századi magyar történelem legsötétebb időszakára emlékezteti a magyarokat.

A nagykövet asszony nem is válaszolt erre a meghívásra.

Ellenben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján más programot választott. Ellátogatott a Holokauszt Emlékközpontba, ahol „Dr. Haraszti Györggyel, a kuratórium elnökével, Tóth Zoltán programigazgatóval és Kassai Ildikóval megvitatták az aktuális kérdéseket és az együttműködési területeket. A találkozó után Tóth úr körbevezette nagykövetünket a múzeumban”. Az idézőjelek közötti rész a nagykövetség honlapjáról származik.

Azon a napon nem oda kellett volna mennie a nagykövet asszonynak. Ezer és egy okból nem, de ezeket most hagyjuk. A lényeg, hogy nem. De sebaj, a nagykövet asszony még felkereshet sok-sok fontos magyarországi emlékhelyet, és jövőre, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján ismét szeretettel fogják várni a Terror Házában. Hogy megismerje azt, amiről nem lehet semmi fogalma, mert a világ szerencsésebb fertályán született. Még nem késő, még semmiről nem maradt le, tisztelt nagykövet asszony!
Ugyanez sajnos nem mondható el Richard Fieldről.

Richard Field lekésett már mindenről. Az oviban lekésett a habos kakaó-ról, kamaszként a csajokról, így lett belőle Röfi Golding szigetén. De az a legnagyobb baj, hogy születése pillanatában lekésett az észről is, meg a becsületről is. Így nem maradt más neki, mint szomorúan és kétségbeejtően ostoba dolgokat írni bele a világba, és ettől kéjeseket érezni. Jobb híján…

Richard koma most a saját internetes felületén írt egyet, és mindjárt Orbán Viktornak. Művének már a címe is jó, amennyiben felkelti az érdeklődést, de tényleg: „Orbán! Nyemcov vére a te kezeden is szárad!”
Na erre már tényleg felkapja a fejét minden halandó, mert sok-sok dolog jutott eszébe Nyemcov meggyilkolása kapcsán, például az, hogy ha rangsorolni kellene a lehetséges elkövetők (megbízók) körét, első helyen az ukrán, másodikon pedig az amerikai titkosszolgálat szerepelne. Ezt követné az ukrán modell féltékeny pasija, aztán mindjárt a 444.hu, azért, hogy az ott életjeleket mutató, a nem keresztségben „magyarip”-nek nevezendő furcsa probléma leírhassa ezt:

„Lehet, hogy a gyilkos azért járt így el, hogy teljesen úgy nézzen ki, mintha az állam ölte volna meg Nyemcovot. Ha viszont valóban az orosz titkosszolgálat intézkedett (amelynek Putyin maga is tisztje volt), akkor ez egy teljesen tudatos fenyegető üzenet a világnak. Kérdés, hogy lehet-e értelme egy ilyen üzenetnek.”

Mivel pedig egy ilyen üzenetnek nem lehet semmi értelme, ugyanis Nyemcov az égvilágon semmilyen veszélyt nem jelentett Putyinra, ezért Putyin az utolsó, de a legutolsó, aki a Nyemcov-gyilkosság kapcsán eszünkbe jutna.

És a legutolsó után gondolnánk a magyar miniszterelnökre. 

De nem így a mi szegény hülye Richardunk! Neki ugyanis egyből Orbán Viktor jutott eszébe. Gondolatmenete pedig lenyűgöző: „Nem fér kétség ahhoz”, hogy Nyemcovot Putyin ölette meg, mégpedig azért, mert Orbán fogadta az orosz elnököt, „ezzel felbátorítva arra, hogy a gyilkosságot elrendelje, hiszen így már biztos lehetett abban, hogy teljesen mindegy, hány országot száll meg, hány újságírót börtönöz még be, hány politikai ellenfelét teszi el láb alól, Budapesten mindig szívesen fogadják majd”. Esküszöm, hogy ez van leírva azon a bizonyos portálon (Budapest Beacon), és esküszöm, hogy a szerző Richard Field!

Amúgy ez tényleg világos, mint a nap. Putyin általában hetente ötöl ki valami hasonlót, de a végrehajtás előtt mindig felkeresi Orbán Viktort, és a beleegyezését kéri. Ha Orbán bólint, Putyin megkönnyebbülve hazautazik, és közli a végrehajtóival, hogy „oké, emberek, mehet a buli, Orbán rábólintott, és szívesen fog fogadni Budapesten” – és akkor mennek a gonosz bérgyilkosok bérgyilkolni, elfoglalni, bebörtönözni, megenni a bablevesből a csipetkét. Mert ma egy világpolitikai tényező maradt ezen a büdös, Richard Fieldet is önmagán hordozó világon: az Orbán.

Jövő héten várjuk a brazil elnököt, aki az Amazonas őserdeinek kivágására kéri a Főnök biccentését. Utána jön a Boco Haram, hogy elrabolhatnak-e egy újabb leányiskolát. Még a 15-i nemzeti ünnep előtt érkezik Obama, letenni az elnöki utasításra, tárgyalás nélkül likvidálandók listáját Orbán asztalára, és várva a jóváhagyást.

A listán rajta van Richard Field. Megbízható helyről tudom. Onnan, ahonnan ő tudja, hogy biztosan Putyin ölette meg Nyemcovot. Bizony, Obama rátette a halállistára szegény Richard barátunkat, mert van azért a világon akkora hülyebaromállat, akinek pusztán ezért pusztulnia kell.

Szarban vagy, Ricsi. De szerintem Orbán lehúz a listáról. Nekünk is jár némi szórakozás ezekben a nehéz időkben. Te segg.

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/18820/A_jo_a_rossz_es#sthash.164LjAfu.4VEUPOHS.dpuf

Szólj hozzá!

10477083_806084929422302_3788229150235407698_n_1.jpg

Szólj hozzá!

10425885_893642164013293_2466880409551290563_n.jpg

Szólj hozzá!

feszultseggel_teli_idoszak78.jpg

Szólj hozzá!

1461555_837866866274462_4985994717561893334_n.jpg

Szólj hozzá!

jelenszky_nosztalgia.jpg

Szólj hozzá!

1382967_10151629979532757_1612584128_n.jpg

Szólj hozzá!

1383647_717098591652056_1075197422_n.jpg

Szólj hozzá!

11038992_10153067551700138_3231082470683450052_n.jpg

Szólj hozzá!

varosi_kozmunka_programgf.jpg

Szólj hozzá!

10440774_10202442256484150_8629944817899480466_n.jpg

Szólj hozzá!

243_feiks_jenoght.jpg

Szólj hozzá!

066_bar_t_j_zsef3.jpg

Szólj hozzá!

tema_az_utcan_hever_1.jpg

Szólj hozzá!

10653844_776908345735968_1386979237025268491_n.jpg

Szólj hozzá!

10805557_869757573044745_4000506833665425847_n.jpg

Szólj hozzá!