Tizenkettedik évfolyam, harmincötödik
(Négyszázhatvannegyedik) csapás
Kádár és Kubatov
Kubatov Gábor eltűnt. Nem most veszett nyoma a Fidesz kampányigazgatójának, már a választások első fordulója előtt felszívódott. Rögtön azután történt mindez, hogy napvilágra került egy titkos hangfelvétel, amelyen Kubatov a Fidesz titkos adatbázisáról beszélt. Hogy miként járatták le a pécsi időközi választáson a szocialista ellenfelet, és azzal is eldicsekedett, hogy ők mindenkiről tudják, komcsi-e az illető, avagy sem.
Normális országban ilyenkor a következő történik: Kubatov főnökei, a Fidesz vezetői kiállnak a nyilvánosság elé, megtépkedik a ruhájukat, hamut szórnak a fejükre és sűrű mea culpázások közepette azonnali, és átfogó vizsgálatot ígérnek. (És ezt az ígéretüket komolyan is gondolják).
Közben, nem mellékesen persze, bocsánatot kérnek a magyar választóktól. Nem a szocialistáktól, mert nem őket bántották meg ezzel az aljassággal, hanem a zemberektől. Merthogy a zemberek azok, akiket a Kubatov-féle adatbázis felosztott Fideszes szimpatizánsokra és a maradékra.
Ez persze csak a dolgok egyik oldala. A politikai tisztességé, ha úgy tetszik. Ezen kívül egy normális országban még a következő is történik: az ügyészség, külön feljelentés nélkül, nyomozásba kezd. Lefoglalja a Fidesz székházában a számítógépeket, s a tévéhíradók kameráinak kereszttüzében mutatják a vizsgálat minden mozzanatát.
Azt is, ahogyan Kubatovot elvezetik a rendőrök.
Merthogy Kubatov Gábort megkeresik az üggyel kapcsolatban, és meg is találják. Jelzem, nem mindig könnyű a Fidesz közeli arcokat megtalálni – annak idején a Fidesz-közeli fantomcégek ügyében elhíresült Schlett Csabára is csak nagy nehézségek közepette bukkantak rá az illetékesek. Amin egyébként nem kell csodálkozni: annyira jól álcázta magát, hogy még a neve és a lakcíme is benne volt a budapesti telefonkönyvben.
Ha van, aki netán csak később született, vagy annyira szelektív a memóriája, hogy már nem emlékezne az esetre, néhány rövid bekezdés erejéig felidézném: Schlett Csaba 1995. július 25-én megvásárolt 14 darab, köztartozásokkal bőségesen ellátott, veszteséges Fidesz-közeli céget. Van ilyen: mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Ahogyan Simicska Lajos fogalmazott, miután fény derült a fura tranzakcióra: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.
Bejöhetett Schlett Csabának az üzlet, mert ezt követően vérszemet kapott: két évvel később ismét veszteséges Fidesz-közeli cégeket vásárolt. Igaz, ekkor már csak kettőt – talán, mert a többit már mind elkapkodták a vevők a piacon.
Most nemcsak a hasonló ügyekben máskor nagyon is ügybuzgó ügyészek, de a sajtó is hanyagolja Kubatov Gábort. Soha, sehol nem kellett nyilatkoznia az ügy kipattanása óta. Sem a magát még mindig közszolgálatinak mondó televízióban nem szólaltatták meg, de a kereskedelmi csatornák sem repültek rá a témára.
Normális ország normális viszonyai között ez elképzelhetetlen. Nálunk viszont annyi történt, hogy a Kubatov-ügy kirobbanása után nem sokkal – már ha robbanásnak lehet nevezni a fent leírt történéseket – megjelent egy videó. Ezen egy mesterségesen eltorzított férfihang a szocialisták hasonló történeteiről beszélt. Hogy ők is titkos adatbázist üzemeltetnek.
Igaz, a Kubatov-szöveggel ellentétben itt nem lehetett tudni, hogy ki beszél, és az is csak nehezen volt érthető, hogy az illető mit mond.
Idővel, a választások második fordulója után néhány nappal, kiderült, ki a hang tulajdonosa. Akkor már túl voltunk Orbán nemzetközi sajtóértekezletén, megkapták a magukét az oligarchák, a jegybankot szálláshelyként használó offshore lovagok is le lettek rendezve rendesen.
Valaki, nyilván informatikához értő illető, „visszakódolta” a szocialista adatbázisról nyilatkozó eltorzított hangú férfi szavait. És láss csodát, kiderült, hogy ki beszélt a felvételen.
Kádár Tibornak hívják az illetőt - van-e ki e nevet ismeri? Én, megvallom, most hallottam róla először. Hősünkről jelenleg annyit lehet és érdemes tudni, hogy Kubatov Gábor titkos kampánycsapatában, a politikai ellenfelek lejáratására szakosodott, un. Szabad Európa Csapatban szolgálja a polgári oldalt.
Most lebukott, de őt sem keresi senki. Nem nyomoz az ügyészség, nem nyomul a sajtó. Néhány internetes oldalt nem számítva, csend van.
Súlyos csend - cinkos, vagy inkább beletörődő hallgatás.
Talán tényleg nem is érdemes verni a tamtamot.
Talán tényleg nem történt semmi.
Magyarországon vagyunk, 2010-ben.
A cikk eredetije a Klubhálón – www.klubhalo.hu –, valamint a Nolblogon olvasható.
