Zembere Kembere
Most mindenki szegény Schmitt Pált ekézi. Azt mondják az emberek, hogy Schmitt hiába a Zembere Kembere, rosszabb köztársasági elnökünk van, mint négy éve.
Pedig már akkor is rossz volt: Sólyom hiába munkálkodott a nemzet egységén, rendre árokásás lett belőle.
De ezért még nem kellene Schmitt Pált a talajba döngölni. Nem ő tehet róla, hogy ilyen magas posztra került: Schmitt Pál világéletében csupán élni akart. Jól, ha szabad ezt a kifejezést használni.
Életútja is a szüntelen megújulások sorozata - magyar sors, magyar nyelvcsapásokkal.
Úgyhogy nincs igazuk azoknak, akik most a hirtelen felindulásból elkövetett számtalan seggnyalást vetik Schmitt szemére. (Elnézést a nem éppen irodalmi kifejezésért, forradalmi időket élünk.)
Nem lehetett könnyű neki, de ő vállalta. Mert Schmittben az a jó, hogy Orbánnal és Kövérrel ellentétben, ő nem küldetéses ember. Nem gondolja, hogy vele az istennek, vagy bárki másnak terve van. Ő csak szolgálja a hazát és a nemzetet, miközben persze a családnak is csurran-cseppen valami.
Nem is kevés: tessék csak nagyszámú, jelentős értékkel bíró budai és az ország más tájain fellelhető ingatlanjaira gondolni.
Erre mondja a magyar ember: van annak, aki el nem issza.
És azért sem kell Schmitt fejét venni, amiért a pártállamban nem volt rest mindenféle tisztségeket elvállalni. Aki már élt akkoriban, tudja, mit jelentett az elnyomás embert próbáló idején szállodaigazgatónak lenni, milyen szolgálatokkal járt az ilyen titulus. Nem lehetett könnyű, de ő vállalta.
Ne feledjük: a Zembere Kembere már az egypártrendszer nehéz éveiben is Amerikában tanítatta amúgy szeretetre méltó lánygyermekeit. Tette azt akkor, amikor a legtöbb magyarnak eszébe sem jutott, hogy ily módon is gondoskodhat gyermekei jövőjéről - a többség megelégedett azzal, hogy hazai iskolába járatta csemetéjét. De ő vállalta a lányokra leselkedő ezer veszélyt, még a szakadék szélén tántorgó rothadó kapitalizmus látványa sem tántoríthatta el a szándékától.
És nem kell fikázni Schmitt Pált azért sem, hogy méltatlan körülmények között lett a Magyar Köztársaság elnöke. Merthogy nem is annyira méltatlanok ezek a körülmények - mi több, kifejezetten a helyzethez és a szereplőkhöz méltó módon történt minden. Azt, hogy Orbán Viktor bulgáriai nyaralásáról üzent a Fidesznek, nem kell túldimenzionálni. „Kedves Péter és kedves Tibor” írta Orbán a homokos tengerparton egy nyugágyban ülve Szijjártónak és Navracsicsnak. „Nagyon jó itt Bulgáriában, a tenger kék, süt a nap és a nők sem annyira bajuszosak, mint azt a szocializmus idején tapasztaltuk. Az ellátás is igen kiváló, csak pénz kérdése az egész. Anikó és a gyerekek is élvezik a nyaralást, minden reggel imádkoznak, néha este is. És sok fagyit esznek, de nem bánom, egyenek, ha jól esik, megérdemlik. Vigyázzatok magatokra. Ja, majd elfelejtem, a Schmitt Palit javasolnám köztársasági elnöknek. Üdv. Viktor.”
Schmitt csak azt tette, amit világéletében, lankadatlanul: élt a lehetőségekkel. Szent ember: az evangélium mormolásával kezdi a napját, és nem akar ellensúlya lenni a kormány törvényalkotó tevékenységének.
Mert ő tudja: ha a kormány hoz egy törvényt, az úgy jó, ahogy van. (Ha nem lenne jó, ugyan miért találná ki a kormány? Nem hülyék, még kevésbé gonosztevők gyülekezete Orbán kabinetje.) Jó, van közöttük néhány gazdag ember, Pintér Sándornak, vagy teszem azt, Fellegi Tamásnak például még Schmitt Pálnál is több és nagyobb ingatlanja van, de ez most nem az irigykedés ideje: idővel minden magyar embernek lesz háza Budán, nyaralója a Balatonnál és kulipintyója a horvát tengerparton. Igaz, ezt nem ígérte meg Orbán - meglepetésül szánja nekünk, grátiszként a többi ajándék mellé
Úgyhogy, óvnék mindenkit attól, hogy Schmittet okolja, amiért egyre gyalázatosabb köztársasági elnökeink vannak.
Ezért sem érdemes görcsölni a XII. kerületben amúgy törvénytelenül felállított Turul szobor miatt sem. Igaz, egy mozgékony nyelvű szélkakas pontosabban szimbolizálná a mi mai Magyarországunkat, de ha ez túlságosan frivol, akkor legyen inkább egy veréb.
Sólyomhoz és Schmitthez képest még a veréb is madár.
A cikk eredetije a Klubhálón, valamint a Nolblogon olvasható.
