MÉLYINTERJÚ
Kistotál Amál, a balatondeleji kábeltelevízió sztárriportere immáron a harmadik egymást követő estéjét töltötte odakinn a vízparton. A képernyőről jól ismert indítékszegény ábrázattal figyelte a nádi kallantyúk násztáncát, amikor ismét meghallotta azt a víz alól feltörő furcsa, bugyborékoló neszezést...
– Tehát már tegnap sem a gyomrom korgott! – izgulta el magát kis híján Amálka. – Mi fene bugyoghat odalenn?... Végre egy nekem való dögös téma!
Szerencsére a fővárosiak ezúttal is készségesen segítettek a balatondeleji kollégáknak: az MTV víz alatti kamerája a reggeli gyorssal érkezett. És nem is sérült meg túlságosan, amikor lehajították a tovarobogó gyorsvonatból a deleji állomás peronjára.
Kistotál Amál csábos szolgálati bikinijében billegett tűsarkú békauszonyain, amíg Svenk Tóni bácsi, az ezereszű kameraman megsallerozta az agyonfoltozott gumimatracot.
– Mi bugyog a víz alatt? Egyes csapó! – csapott úszógumijára a tó közepén a másodasszisztens, mire Kistotál Amál ijedtében lefordult a gumimatracról, magával rántva a rúgkapáló Svenk Tóni bácsit, az ezereszű kameramant.
Odalenn, a víz alatti sejtelmes derengésben imbolygó alakok gyülekeztek a kicsiny, ám beijedt tévéstáb köré.
– Maguk meg hogyan kerültek ide? – dugta oda a nedves mikrofont Amálka egy moszatos bajszú férfiforma orra alá.
A megkérdezett előbb gondosan kiszopogatta a mikrofonból a maradék oxigént, majd rutinosan válaszolt a didergő riporternőnek:
– Sokkolom az uszonyait, kisnaccsád... Egyikünk sem jószántából bújt ide a víz alá, azt elhiheti! Én például itt nyaraltam Balatondelejen, és éppen csónakáztam, amikor...
– Amikor?
– Szépen iszogattam a szilvóriumot abban a kutya melegben, oszt felálltam a csónak peremére, hogy könnyítsek a helyzetemen, és akkor zsupsz!
– A többiek is mind zsupsz?
– Naná, hogy zsupsz! – folytatta a moszatos bajszú, s a többiek helyeslően bugyogtak. – Akad közöttünk olyan, aki a gumimatracán aluszkált a tó közepén, és egyszer csak zsupsz. Van, aki egyszerűen nem tudott úszni, s van, aki azt hitte, tud. És akadnak, akik csak úgy magyaros virtusból zsupsz.
– És valamennyien a Balatonba, khm, zsupsz?
– Affenét! Például ez a kis algasapkás itten a komám. Ő a Dunába zsupsz, de feljött a Sión meglátogatni minket. A víziszonyos menye egy bányatóba zsupsz, őt úgy hozattuk ide konténerben. Most legalább együtt a család...
– Szeretne-e üzenni valamit az otthoniaknak innen a víz alól?
– Igen. Jól hallasz, Lala? A tiszalöki szédülős nagyit vigyétek ki holnap a nagygátra, mert már nagyon hiányzik itten az unokáknak...
Ám ekkor hirtelen be kellett fejezni a mélyinterjút, bár a riporternő még szívesen kérdezősködött volna tovább. De sajna észrevette, hogy Svenk Tóni bácsi már teljesen kékeszöld, s Amálka megijedt attól, hogy túllépik a költségkeretet. Ugyanis a riportot fekete-fehérre tervezték.
