A MÁSODIK MILLIÓ
Igen szerény véleményem szerint az emberiség egyik nagy és máig megválaszolatlan sorskérdése a következő: az első millió megszerzése után hogyan tegyünk szert a második millióra? A vonatkozó szakirodalomban, az ismeretlen föníciai bérszámfejtőtől Varga Mihályig és Gaius Maecenastól Soros Györgyig senki sem ad választ erre a kérdésre.
Igaz, nekem régi meggyőződésem, hogy a legkiválóbb pénzügyi szakértőket a gyengébbik nem képviselői között kell keresnünk, hiszen ne feledjük, a pénzügyminiszterek és a bankvezérek szerte a világon szinte kivétel nélkül férfiak − s lám, olyan is ez a világ. Elhatároztam tehát, hogy a szívemhez és a pénztárcámhoz közel álló hölgyek körében fogok tudakozódni.
Nejem őnagysága válaszát az esetleges kiskorú olvasókra való tekintettel nem írom ide betűhíven, mindenesetre kiselőadást tartott a közelgő hóvégéről, meg valami cuki kis ruhácskáról, amelyet már oly régen kinézett magának.
Dromedárné, a termetes szomszédasszonyom, miután beráncigált engem az előszobájukba, biztosított arról, hogy ő akár ingyér` is hálás lenne nekem, egyúttal megsúgta, hogy momentán vidéken tartózkodik a férje, majd picit beleharapott a fülembe. A lichthófon keresztül sikerült kimenekülnöm a lakásból.
Már csupán egyetlen nő segíthet nekem a második millió megszerzésében, jutott eszembe a hangyaszorgalmú Nusika, vállalatunk volt főpénztárosa. Vasárnap délelőtt utaztam el hozzá Márianosztrára. A beszélőn Nusika szolgálat- és naprakész volt, s virágnyelven töviről hegyire elmagyarázott nekem mindent. Atyavilág, hogy milyen pofonegyszerű ez az egész!
Tehát a második millióval rendben is volnék.
Most már csupáncsak arra kell rájönnöm, hogyan fogok szert tenni az első millióra?
