Nyalásra alkalmatlan
Mivel az alkohol fertőtlenít, Bandi bátyót sokáig egyetlen kórokozó sem tudta megtámadni. Legényember lévén nagyon vigyázott az egészségére. Tisztában volt azzal, hogy bulizó társ bármikor akad a kalandvágyó fehérnép között, de olyat bajosan találna a községben, aki ápolná. Azokat a parlagon hagyott szépasszonyokat szerette, akiknek a férje éjszakai szolgálatot adó rendőr vagy tűzoltó volt. Nappal nem szaladhattak el hozzá lázat mérni.
Tehát rendesen ivott, hogy ne betegedjen meg. Ám egy alkalommal, mikor hegyi túrára adta a fejét, és másfél napig nem jutott kocsmaközelbe, csúnyán megfázott. Már volt vagy ötven éves, amikor életében először elment a körzeti orvoshoz.
A doktornő persze azzal kezdte, hogy nyújtsa ki a nyelvét. De Bandi bátyónak ez nem ment, mert a nyelve hegye le volt nőve. Elő-előfordul az ilyen születési rendellenesség, de a bába egy nyisszantással meg szokta oldani a problémát. Nála nem oldotta meg. Egy életen át nem tudta kiölteni a nyelvét. Szerencséje, hogy nem kígyónak született.
A doktornő álmélkodott:
– Hogy tud maga ezzel nyalni?
Bandi bátyó visszakérdezett:
– Mit?
Wessely Gábor
