MOST & ITT 2012-03-24
TIZENNEGYEDIK ÉVFOLYAM, HARMINCADIK
(HATSZÁZHATVANKETTEDIK) CSAPÁS
Parasztvakítás
Elveszítjük a vidéket, mondta Ángyán József egy bizottsági meghallgatáson. A földművelésügy minisztérium januárban lemondott államtitkára a nagyobb nyomaték kedvéért még egyszer megismételte: elveszítjük a vidéket.
Érződött a hangján, hogy nem azért szerződött annak idején a minisztériumhoz, hogy elveszítsék a vidéket.
És nem is azért, hogy elveszejtsék.
Amikor januárban hirtelen távozott a hivatalából – Orbán Viktor anélkül fogadta el a lemondását, hogy akár öt percre is találkozott volna vele – még csak sejteni lehetett, hogy van néhány dolog, amivel az államtitkár nem ért egyet.
Néhány héttel később egy levélben aztán egy fokkal konkrétabban is megfogalmazta távozásának okait.
"Zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák, és állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos zöldbárók koalíciója ellehetetlenítette a családi gazdaságok megerősítése érdekében végzett munkáját”, írta akkor.
Köpni, nyelni nem tudtunk, halványlila gőzünk sem volt, mire véljük. Nem az ellenzék felől jött ez a hang, nem Mesterházy, vagy Gyurcsány, de még csak nem is a Jobbik szólalt meg ezúttal, hanem egy magas posztot betöltő volt kormánytisztviselő.
A parasztvakítással volt Ángyán egykori államtitkárnak baja. Hogy miközben a kormány, és annak feje a családi gazdaságok megerősítéséről papolt, arról, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, mindennek az ellenkezője történik.
Mostanra szépen az is kiderült, hogy mire, pontosabban kikre gondolt a volt államtitkár. Szerinte ugyanis Fidesz-közeli cégbirodalmak kapják meg a földeket tartós bérletre, miközben a környéken élő gazdálkodók eredménytelenül pályáznak. Legföljebb egy borítékot kapnak, benne a sorsjátékokból szöveggel: nem nyert.
Ángyán többek között megkérdezte: „miért adtak a Fejér megyei Kajászón földeket egy kápolnásnyéki építkezési vállalkozónak, aki helyett ráadásul más fogja megművelni a földeket - ahelyett, hogy helyiek kapták volna meg”. Arról is beszélt a bizottság előtt, hogy „Kajászón 429 hektárból 285-öt egy kápolnásnyéki tetőfedő, nádarató építési vállalkozó nyert el, akinek mezőgazdasági tevékenysége korábban egy deka nem volt, mezőgazdasági gépei nincsenek, és egy másik 800 hektáros gazdálkodó fogja az ő területét megművelni, mert ő képtelen arra, hogy megművelje. Új stratégia van kialakulóban, úgy látom. Szétírjuk a rokonok között az igényeket”.
Csak nehogy elüsse Ángyánt véletlenül egy autó, vagy, hirtelen felindulásból, fel ne darabolja magát.
És lenne a gazdáknak is okuk megindulni a traktoraikkal Budapestre. A Kossuth tér még megvan, és egyelőre a Felvonulási tér is a régi. Ráadásul most már a Traktorral behajtani tilos táblák sem állják útjukat, leszedette őket a lassan két éve regnáló kormány.
Lehet jönni Budapestre, szabad traktorozni.
Gyurcsány, vagy Bajnai idejében a mostani parasztvakítás és szemfényvesztés ezrelékéért is megindultak volna a gazdahadak, ám most mintha senki sem akarna moccanni. A szövetség feje, Jakab István is hallgat. Ül a Fidesz parlamenti padsoraiban, el van ott jól, kár lenne őt abajgatni. Ha néha valaki hivatalos ember mégis megszólal, nem védi, hanem fenyegeti az elégedetlenkedőket. Egy fórumon, egy csalódott gazda fölvetette, hogy legközelebb nem szavaznak a Fideszre, mire a meghívott illetékes elvtárs gúnyosan egy ötöst mutatott felé, jelezve ezzel, hogy ennyi, azaz öt százalékotok van.
Idézzük végül ismét Ángyán Józsefet, aki, ne feledjük, nem a magyarság ellen szerveződő nemzetközi baloldal szócsöve: „Hogy van ez? Szolnokról Mosonmagyaróváron keresztül a lepsényi földön gazdálkodunk, miközben a helyi gazdáknak egy deka föld nem jut?"
Hogy van ez? Pontosan úgy, ahogyan látszik. Rendjén levőnek tetszik minden, és jogszerűnek. A Fidesz ezúttal is betartotta az ígéretét: valóban a családi gazdaságokat hozta helyzetbe.
Tetszettünk volna jobban figyelni a kampány idején - az apró betűs részben ott volt, hogy ezek a gazdaságok Fidesz-közeli családokhoz tartoznak.
