A NYOLCADIK ELŐADÁS
Ez a mise (en scéne) a konvencionális sajtókarikatúra nem igazán számos alternatíváiról, illetve az udvari bolond státusz alternatívájáról szólt az Andrej Rubljov c. film híres csepürágójának eme "kinyilatkoztatása" kapcsán: "Meghalt a herceg bolondja. Hívtak udvari mulattatónak, de nem mentem. Minek az nekem?" (Eredetileg ez a szakmai-etikai imperatívusz lett volna az előadássorozat mottója, ha el nem felejtem... Még jó, hogy eszembe jutott.) Szó volt a 68-as cseh sajtókarikatúrák másságáról és a másféle honi sajtókarikatúráról, mindenekelőtt egy Puszta Péter nevű "csepürágóról", akiről pár éve ezt írtam a Mesterkurzusban:
"Voltak azért igazi alternatív karikatúrák is, és igazi karikatúrák, amiket csak alternatív módon lehetett 'publikálni', ahogy az ifjú Pusztapéter mester titkos vázlattömbjének rajzait is csak pár belvárosi társaság láthatta lakásokon, vagy sörözőkben körbeadva. Látta az ifjú Mester is, és elragadtatásba esett, mert a hetvenes évek honi vircsaftjának valódi karikatúrája jelent meg azokban a fondorlatosan álordináré rajzokban és az efféle címekben: 'Rohadt geci bunkó zsernyák rugdossa a szerencsétlen hajléktalant', mert a düh és az undor közvetlenül jelent meg a tetoválások és falfirkák világát idéző triviális-groteszk kifejezésmódban. De az ifjú Pusztapéter mester nem érte be párszáz entellektüel értő mosolyával. Nagyobb publicitásra vágyott, ezrek, tízezrek (a széles tömegek?) szürke hétköznapjaiba szeretett volna valami döbbenetet lopni. Villamosplakátokra ragasztotta néhány ilyesféle rajzát, hogy rangrejtve, az utasok közé vegyülve lesse a tetszést. Napokig működött a dolog, több járaton is 'kiállított', mígnem két civilruhás (rohadt geci bunkó) zsernyák lerángatta a hatosról, bevitte a legközelebbi őrsre és kurvára megverte."
Szó volt azokról is, akik egyszerűen csak jók voltak vagy szerettek volna lenni (ez is egy kivételes alternatívája volt a honi sajtókarikatúrának), köztük pár zseniális fiatal kollégáról: Hargitai Zsigmondról, Mayer Gyuláról és Kálmánchey Zoltánról.
Közben elfelejtkeztem arról (sajnos otthon felejtettem a jegyzeteimet), hogy a múlt század hatvanas éveinek végétől (!) a New York Times-ban egy OP-ED (Opposited Editorial) nevű radikális publicisztikai irányzat nyomán éveken át "másféle" karikatúrák - ha úgy tetszik: paradigmatikus és műves szatirikus grafikák - jelenhettek meg Shel Silverstein (költő, zenész, illusztrátor és karikaturista) művészeti szerkesztői munkája nyomán. Hogy mifélék, azt én itt most el nem mondhatom, tessék utánanézni!
Mire a Pódium vendége, Gyöngy Kálmán sorra került, belázasodtam, kirázott a hideg, de annyira, hogy majdnem leestem a székről (valami influ), mindazonáltal még így is kellőképp elbűvölt a pontossága és tárgyszerűsége - tulajdonképpen egy önálló előadást tartott -, így végül abban állapodtunk meg, hogy a következő Karikatúra Pódiumon folytatja.
stalker
