1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://aludasmatyi.blog.hu/api/trackback/id/tr846986503
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szúrófény 2014.12.16. 15:35:03
Megkérdeztük a szakembert:
Volt-e nálunk rendszerváltás?
Kódis János 59 éves váltókezelő a Pusztagödöri vasútállomáson. Negyvenöt éve van a szakmában, de ha hozzá vesszük, hogy az apja is váltókezelő volt, nyolcvan éves szakmai múltat mondhat magáénak. Az első kérdésünk az volt, ami mindnyájunkat foglalkoztat, mindennapos vita tárgya:
— János bácsi, volt-e nálunk rendszerváltás?
— Volt a rosseb fiam!
— És miért nem volt?
— Azér gyerekem, mert a vágány a régi maradt! Látod, ez itt a váltó. Ennek van két állása. Vagy jobbra döntöm, vagy balra. Oszt ezzel a böhöm nagy súllyal kell működtetni. Ez a váltó eredetileg jobbos vót, aztán jöttek a kommunisták, oszt kezdték piszkálni. De meg se bírták emelni, míg az oroszok be nem jöttek. Azok osztán átlökték nekik balra.
— Ettől megváltozott valami János bácsi?
— Meg ám fiam!
— Micsoda?
— Hát kifele mindig tele vagon ment, befele meg az üres vagon gyütt, osztán annak is örültünk.
— Miért?
— Hát, hogy legalább a vagont visszaadták!
— Mostanában, hogy van ez?
— Hát kérem, most a váltót megint jobbra állították, oszt azóta, megszűnt a forgalom.
— Magának jobb lett ettől János bácsi?
— Hát, ha csak attól nem, hogy azóta, semmi dolgom nincs. Ha nem így vónék nyugdíj előtt, hát már munkanélküli vónék, mint a gyerekeim.
— Ők mit csinálnak?
— Ők igazi kódisok.
— Miért?
— Mert kilökték Őket a holtvágányra.
— Az melyik János bácsi?
— Az amék nem vezet sehova!
— 1990
Volt-e nálunk rendszerváltás?
Kódis János 59 éves váltókezelő a Pusztagödöri vasútállomáson. Negyvenöt éve van a szakmában, de ha hozzá vesszük, hogy az apja is váltókezelő volt, nyolcvan éves szakmai múltat mondhat magáénak. Az első kérdésünk az volt, ami mindnyájunkat foglalkoztat, mindennapos vita tárgya:
— János bácsi, volt-e nálunk rendszerváltás?
— Volt a rosseb fiam!
— És miért nem volt?
— Azér gyerekem, mert a vágány a régi maradt! Látod, ez itt a váltó. Ennek van két állása. Vagy jobbra döntöm, vagy balra. Oszt ezzel a böhöm nagy súllyal kell működtetni. Ez a váltó eredetileg jobbos vót, aztán jöttek a kommunisták, oszt kezdték piszkálni. De meg se bírták emelni, míg az oroszok be nem jöttek. Azok osztán átlökték nekik balra.
— Ettől megváltozott valami János bácsi?
— Meg ám fiam!
— Micsoda?
— Hát kifele mindig tele vagon ment, befele meg az üres vagon gyütt, osztán annak is örültünk.
— Miért?
— Hát, hogy legalább a vagont visszaadták!
— Mostanában, hogy van ez?
— Hát kérem, most a váltót megint jobbra állították, oszt azóta, megszűnt a forgalom.
— Magának jobb lett ettől János bácsi?
— Hát, ha csak attól nem, hogy azóta, semmi dolgom nincs. Ha nem így vónék nyugdíj előtt, hát már munkanélküli vónék, mint a gyerekeim.
— Ők mit csinálnak?
— Ők igazi kódisok.
— Miért?
— Mert kilökték Őket a holtvágányra.
— Az melyik János bácsi?
— Az amék nem vezet sehova!
— 1990