Kispróza Lackner László Vonzások és taszítások című novellás kötetéből
VEREM A SZÖGET
Az utóbbi időben a feleségem gyönyörűségét leli abban, hogy emberfeletti feladatokat akaszt a nyakamba, és egyál¬talán nincs tekintettel képességeimre.
A napokban is egy öt centiméter vastag, tenyérnyi palló¬darabot dobott elém, hogy a közepébe üssek bele egy ujjnyi szöget úgy, hogy a másik oldalán álljon ki a vége.
Először arra gondoltam, hogy tudtára adom: nem vagyok sem favágó, sem bútoripari szakmunkás, még csak a népművészet mestere sem... De nem szóltam; megeshetnek még velem is csodák.
- A szög fejét teljesen verd be! - hallottam a konyhából, amikor már javában készülődtem: egy doboz szeg, erős kalapács, harapófogó (pesszimista alkat vagyok), mérőszalag, és egy gallyas gerendavég alátétnek.
Behunytam a szemem és próbáltam felidézni a szomszédban dolgozó ácsok mozdulatait.A palló-darabot ráhelyeztem a ge¬rendavégre, megmarkoltam egy szeget, hegyével a megfelelő helyre illesztettem és rácsaptam a fejére. Eddig jó! Odavágtam is¬mét: csodálatos! A harmadik ütésre a szög teljesen beleszaladt a fába.
Körülnéztem. Senki sem látta. Hiába, ez az én formám. Nem baj. Újabb szeget vettem kézbe. Ütés, ütés, ütés és siker!... Szög, ütés, ütés és siker!... Szög, ütés, ütés, ütés és siker...
Több szeg már nem fért a pallóba; kimentem hát, hogy a ház körül keressek egy másikat. Közben elhatároztam, hogy még ma előfizetem az Ezermester című újságot.
Ütés, ütés, ütés és siker! Újabb szeg, újabb siker! Ütés, ütés... puff az ujjam! Hosszan felrepedt a bőr a köröm¬ház mellett. Vér nincsen, de kék és zsibbad. A helyzethez illő módon elsápadtam, ellepett a hideg veríték. Nem baj! A kimagasló teljesítményekért áldozatokat kell hozni. Körbe¬ sandítottam. Van igazság: nem látta senki. Gyerünk tovább! Ütés, ütés, ez az! Ütés, ütés... Berontott a fiam. Gyorsan megragadtam a fadarabot és magam alá rántottam. Ráültem. A kalapácsot is eldugtam. Még
képes kiszedni a kezemből... Ahogy így kucorogtam csendben,
mozdulatlanul, elért a nagy felismerés: nem is olyan nagy kunszt fakírnak lenni...
Aztán a ház körül,de a szomszédos telkeken sem találtam további alkalmas faanyagokat, így hát beültem az autóba és irány: a TÜZÉP! A feleségem utánam kiáltott:
- Mikor lesz már meg az a szegelés?
- Nyugalom drágám, nyugalom. Dolgozom rajta - intettem vissza. Mit magyarázgassam neki, úgysem értené!
Szóval kell egy szép hosszú szál palló, aztán öt kiló jó erős szeg és veszek még egy kalapácsot is, mert akkor egyszerre két kézzel is tudom verni.
