Pápai GáborMikor a Markóba értem, Ági a kordon túloldaláról intett, h menjek oda. Megölelt, nem szólt, bement a tárgyalásra. Mind a ketten tudtuk, hogy nincsen remény. Addig még voltam valahogy, de akkor összeomlottam. Én, a meglett ember csak sírtam, és sírtam. A könnyek…