Névjegy

Magyar karikaturisták "Névjegyei"

Balázs-Piri Balázs
Barát József
Békési József Sándor, Joe
Dallos Jenő
Dluhopolszky László
Fenekovács László
Földes Vilmos
Gyöngy Kálmán
Jelenszky László
Krenner István
Lakatos Ferenc
Lehoczki Károly
Léphaft Pál
Marabu
Nemes Zoltán
Pápai Gábor
Rau Tibor
Sajdik Ferenc
Szmodis Imre
Szűcs Édua
Tónió
Varga (Zerge) Zoltán
Weisz Béla
Zsoldos Péter

Ludas Matyi újság

Friss topikok

  • takacsveca93: Ha igazán fantasztikus akciókra és folyamatosan frissülő szórólapokra vágysz, akkor csekkoljatok i... (2017.11.08. 09:55)
  • Ludas Matyi újság: Orblio LACI? BÉLA? (2016.12.09. 23:11) DALLOS JENŐ :/miniatűr könyvek ,sorozat/
  • Gergely Pap: Kedves Laci! A képeid ugyanúgy tetszenek, mint 67-ben a Kossuth nyomdában. További jó egészséget. (2016.11.13. 18:36) Pápai Gábor
  • Feriba: Csak a szöveg tartalmát próbálom előásni! (2016.10.09. 19:38) HALÁSZ GÉZA
  • Feriba: -Azt mondták, szépen mosolyogjak a NAVos ellenőrre! (2016.10.09. 19:34) HALÁSZ GÉZA

STÍLFŰRÉSZ, A DÍVÁNY KULTÚRBLOGJA

Húsz éve nincs már Ludas Matyi

2012. február 2., csütörtök 13:44 |

Tudta, hogy a rosszabbul élünk, mint négy éve szlogen egy nyolcvanas évekbeli karikatúrából lett szállóige? Majdnem 50 évig működött Magyarországon egyedüli vicclapként a Ludas Matyi, ami 1945. májusában született.

Mi lehet olyan érdekes egy sokak által csak a komcsik vicclapjaként emlegetett hetilapban? A története mindenképpen, és persze az a tény, hogy majdnem 50 évig mosolyogtatta, nevettette, sokszor bosszantotta a magyarokat. Az újság 1945. május 20-án jelent meg először, nevét a Moszkvából éppen csak hazatért Gábor Andortól kapta, Fazekas Mihály Lúdas Matyi című elbeszélő költeménye alapján. Gábor a lap manifesztóját a következőképpen fogalmazta meg: „Derű legyen, hol eddig csak ború volt, Kacaj kincsét most másképp osszuk el.”

A haláláig főszerkesztő Gábor Andor, Szegedi Emil, Gál György és Tabi László remek érzékkel válogatta össze a lap alkotógárdáját. A Ludas Matyi első száma 1945. május 20-án jelent meg, és a példányszám már kezdetben 200 000 körül volt, holott Magyarország a második világháború után nagy papírhiánnyal küszködött. A példányszám néhány éven belül elérte a 400 000-et, a csúcson a 650 000-et. Az első szám ára két pengő volt, ugyanabban az évben, karácsonykor már 3000. A lap sokat is élcelődött a hiperinfláción.

ludas matyi ágnes asszony
Ludas Matyi 1947. február

1956-ra a Ludas Matyi újra nyitottabb orgánummá vált, olyan tekintélyes és ismert szépírók is csatlakoztak az újságírói közé, mint például Illyés Gyula, Kónya Lajos és Örkény István.

A hatvanas és a hetvenes évek elején alakult ki a lapot jellemző kifinomult, bírálva csipkelődő politikai humor, ami egyrészt hatalmas újdonságnak számított, másrészt meg is volt a közönsége a lapnak. A lap a hetvenes években élte fénykorát, megjelent a Ludas Évkönyv is, a nyolcvanas években csatlakozott az alkotógárdához Lehóczki István karikaturista, Föld S. Péter, és Tímár György humoreszk írók. A nyolcvanas években azonban fölgyorsultak az események. Megjelent a konkurencia is a piacon, a Hócipő és az Új Szabad Száj. A Ludas Matyi a kilencvenes évek elején, pont húsz éve, 1992-ben szűnt meg végleg, bár később még próbálkoztak a feltámasztásával: ekkor megjelent az Új Ludas című lap, de nem tudta hozni azt a színvonalat, amit a 70-es, 80-as években a Ludas Matyi képviselt.

ludas matyi 1947

A lap legismertebb rovatai közé tartozott a Peterdi Pál által vezetett (később a Szeszélyes Évszakok című, szombat esti szórakoztató tévéműsorban is életre kelt) Tücsök és Bogár, a Tabi László által szerkesztett Ketten beszélnek című rovat, a Szilánkok, amelyet Galambos Szilveszter szerkesztett, valamint a Tribün.

A Ludas Matyi története 20 éve zárult le végleg. De hatása máig eleven, a Fidesz 2006-os kampányának „rosszabbul élünk, mint 4 éve” szlogenje például egy nyolcvanas évekbeli Balázs-Piri Balázs karikatúrából lett szállóige.

Szólj hozzá!

5.jpg

Szólj hozzá!

E. Vilmos bátyjával és nagyobbik öccsével

Photo new: 
E. Vilmos bátyjával és nagyobbik öccsével
+
  • Photo taken in:
    Izmir
    Year when photo was taken:
    1950
    Country name at time of photo:
    Törökország

Ennek a képnek a bal oldalán én állok, középen Bandi öcsém, a bal oldalon pedig Laci, a bátyám - a háttérben Kemal Atatürk szobra van [Kemal Atatürk (1881--1938) -- Törökország elsõ köztársasági elnöke volt, aki az egész török társadalmat átalakító nagyszabású modernizációs reformokat kezdeményezett. -- A szerk.]. A felvételt az Izraelbõl való visszatérésünk alatt csináltattuk 1950-ben, Izmirben.

1947. augusztustól 1950 õszéig voltam két testvéremmel Izraelben [Azaz: Palesztinában, amely akkor még brit mandátum volt. -- A szerk.]. Végül a hazajövetelre szavaztunk. Akkorra már kezdtek felerõsödni olyan politikai nézetek, amiket nem vallottunk a magunkénak. Mikor kimentünk, még nem volt zsidó állam. Volt a kibucmozgalom, ahol az egyenlõség elég jól érvényesült, az tetszett. Aztán amikor kezdett kialakulni az állam, kezdett látszani, hogy ez sem az lesz, amit akarunk. Egy másik ok az volt, hogy nem engedték ki a szüleimet. Amikor kimentünk, a cionista mozgalomtól ígéretet kaptunk arra, hogy a család utánunk jöhet késõbb. Csak azzal õk sem számoltak, hogy 1948-ban Magyarországon egy Rákosi Mátyás nevû emberke kerül hatalomra, aki minden megállapodást figyelmen kívül hagy.

Aztán 1950. április 4-re jött az ötéves demokrácia megünneplésére egy általános amnesztia, és akkor eldöntöttük, hogy hazajövünk. [Az 1950. évi 9. számú törvényerejû rendelet az ország felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmából széles körben közkegyelmet hirdetett (de nem volt általános amnesztia). Hatálya - többek között - kiterjedt azokra, akik 1945. április 4. után elhagyták az országot, és kimondta, hogy tiltott útlevélhasználat és tiltott határátlépés miatt nem lehet bûnvádi eljárást indítani azok ellen, akik 1950. október 4. elõtt visszatértek az országba. -- A szerk.] A bátyámnak nagyon tetszett az ötlet, az öcsémnek pedig sok beleszólása nem volt, mert nagyon fiatal volt még. Beadtuk a magyar követségre a hazatérési kérelmet, és 1950 októberében megkaptuk. Sokadmagunkkal indultunk útra. Nagyon sokan voltunk, akik eljöttünk, és akkoriban volt egy nagy vita is a menni vagy maradni kérdés körül. Soha nem fogom elfelejteni, ezeket a vitákat. Volt ott egy magyar nyelvû újság, az 'Új Kelet', az ottani magyarok adták ki. Kishont Ferenccel - most úgy hívják õt, hogy Ephraim Kishon, de korábban, 1945-46-ban, még itthon a Ludas Matyi szerkesztõje volt - vitatkoztunk nyílt levélben az 'Új Kelet'-ben, hogy kell-e hazamenni vagy nem kell [Kishont Ferenc (Ephraim Kishon) (1924--2005) -- író, újságíró, filmrendezõ; 1945--49 között a 'Ludas Matyi' munkatársa volt, 1949-tõl Izraelben élt, és az 'Új Kelet' munkatársa volt. Az 1945--1993 között megjelent 'Ludas Matyi' a szocializmus évtizedeinek egyetlen szatirikus hetilapja volt. -- A szerk.]. Hogy mit kapunk itthon, meg mit nem. Aztán mindent megpróbáltak az ottaniak, hogy megakadályozzák az elmenetelünket, még hajóra szállás elõtt egy másfél órával letartóztattak, mert az élelmiszerjegyeket nem adtuk vissza, és akkor helikopterrel jött Tel-Avivból a magyar attasé, aki kiváltott bennünket, hogy fölengedjenek a hajóra. Meg még ráadásul az útleveleink is lejártak. Úgyhogy ez ilyen volt, de azért csak sikerült.

A visszaút során megfordultunk Izmirben is, és egy utcai fotós ezt a képet készítette rólunk.

Szólj hozzá!

10917071_411043705727961_1402243744508799774_n.jpg

Szólj hozzá!

10920906_793105264058488_4776104898989499747_n.jpg

Szólj hozzá!

Boros ImreKi állja az ukrán számlát?

A ma kiterjedt háborúval fenyegető ukrajnai konfliktus magjai 1999-ben hullottak talajba

Boros Imre – 2015.02.11. 04:58 

A ma kiterjedt háborúval fenyegető ukrajnai konfliktus magjai 1999-ben hullottak talajba, amikor Borisz Jelcin az utolsó utáni pillanatban mégsem a papírforma szerinti jelöltet (Viktor Csernomirgyin), hanem az addig szinte ismeretlen Vlagyimir Putyint juttatta utódlási helyzetbe. Közel egy évtizedig ugyanis sikerrel folyt a volt Szovjetunió utódállamainak a Nyugat által megálmodott világpiaci integrációja. A Nyugat egy percig sem tartotta magára nézve elszántan kötelezőnek a Szovjetunió felbomlását eredményező Bush–Gorbacsov megállapodást. Nem csak Kelet-Közép-Európa államai lettek tagjai a NATO-nak, a katonai szervezet rövidesen elérte a volt szovjet birodalom balti országait is. Ennél is sikeresebben haladt a gazdaságok nyugati integrációja. Az Európai Unió gazdaságilag fejlett középső magja a déli országcsoport után immáron kiterjedt keleti gyűrűt is képzett, és mintegy belső gyarmatként kezdte üzemeltetni a volt KGST-tagországokat. Felvevő piacokat nyert gazdasági növekedéséhez, olcsó munkaerőt kapott, és számára a legkedvezőbb árfeltételekhez jutott e gazdaságok kulcspozícióinak megszerzésekor (pénzintézetek, energetikai cégek, kereskedelmi láncok). Sikerrel járt a megnyert gazdasági pozíciók fenntartását zászlójára tűző „nyugatias” pártcsaládok meghonosításában is. Az országcsoport felzárkóztatására szolgáló uniós források pedig csak évekkel e gazdaságok alapos megdolgozása után nyíltak meg. 

Csaknem egy évtizedig Oroszországban is kitűnően haladtak az ügyek. Évente 40-50 milliárd dollárnyi jövedelem vándorolt Oroszországból off-shore helyekre nemzetközi befektetők és helyi klienseik jóvoltából. Úgy tűnt, hogy a gazdaság legértékesebb ágazatait (energetikai cégek, pénzintézetek, kereskedelmi láncok) is akadályok nélkül magánosították, természetesen mindegyik nyugati befektetők tulajdonába került, mint ahogy ez történt pél­dául hazánkban is 1995 és 1997 között. 

Erre a nyugati szempontból ideálisnak mondható folyamatra fékezett rá az 1999-ben kormányra kerülő, majd rövid úton első nyolcéves elnöki periódusát is megkezdő Vlagyimir Putyin. Az ő elmúlt másfél évtizede arról szólt, hogy a Szovjetunió bomlástermékéből létrejött Oroszország gazdasági és katonai értelemben is újra megjelent a világpolitika színpadán mint nagyhatalom. Távolra került már attól, hogy fizetésképtelenné váljon, mint történt ez éppen a hatalomváltás pillanatában, 1998–1999 fordulóján. Ellenkezőleg, gazdasági növekedés, több száz milliárd dolláros devizakészletek felhalmozása következett, valamint gazdasági kapcsolatépítés az orosz nemzeti érdek logikája mentén. Megegyezések, szerződések a volt szovjet államokkal – ide értve Ukrajnát is – de a volt KGST-országokkal, sőt Európa nyugati térfelével is. 
A második legnagyobb volt szovjet tagállamban, Ukrajnában azonban másként alakultak a dolgok. 
Kijev mindig is ezer szállal kötődött az orosz gazdasághoz, kötődik ma is. Ennek legerősebb köteléke az energia. Oroszország földgázt és kőolajat szállít, aminek a segítségével Ukrajna töméntelen mennyiségű műtrágyát gyárt a hazai és az orosz mezőgazdaság számára. Ráadásul az ukrán agrárium és élelmiszeripar fő felvevő piaca éppen Oroszország. Az Ukrajnán át vezető „gázcső” pedig szinte fél Európába, például hazánkba is eljuttatja a földgázt. 

A két utódállam közötti szoros köteléket Ukrajna nemzetiségeinek is meg kellett volna alapoznia, amin belül a legnagyobb éppen a többmil­liós orosz kisebbség. Az egymást követő ukrán állami vezetések azonban csak azzal voltak elfoglalva a Szovjetunió felbomlása után, hogy melyikük milyen oligarchákkal szövetkezik, s mennyi hasznot húzhat velük együtt a gázból. Jellemző, hogy éppen a hatékony nyugati „demokráciasegéllyel” hatalomra kerülő gázhercegnő, Julija Timosenko kormányzása alatt hozták meg a legkíméletlenebb kisebbségi szabályokat, egyebek mellett megtiltva a szabad nyelvhasználatot is. Logikusnak tűnik, hogy a nyugatról érkező „demokrácia” nem adta fel törekvéseit Timosenko bukásával, hanem belefogott a második „demokráciatöltet” célhoz juttatásába is, ami ezúttal nem állt meg az ukrán–orosz határon, Ukrajna kiszakítását célozta meg az orosz befolyási övezetből. Ez a jelentős amerikai költséggel járó „demokráciatöltet” a kijevi Majdan téren kezdődött, és azóta is vérrel íródik a története, ele­meiben veszélyeztetve Oroszország gazdasági és katonai érdekeit A gazdasági értelemben véglegesen legyengült Ukrajna évente duplázódó adósságai miatt kénytelen lesz az Európába vezető gázcsövet is magánosítani. 

A korábban elutasított orosz ajánlat után ma csak az amerikaiaké jöhet szóba, aminek a majdanos kormány már a személyi garanciáit is megteremtette azzal, hogy a kabinet gazdasági bizottságainak vezetői amerikai érdekeltségek emberei. A gázügyi szekcióé is. Nem nehéz belátni, hogy ennek az oroszok egyáltalán nem örülnek, és sürgősen alternatív szállítási megoldások után néznek. Az Ukrajnának megajánlott NATO-tagságot azonban Oroszország katonai fenyegetésnek tekinti magára nézve. Az csak a „lejátszási technika” sajátossága, hogy a konfliktus a helyi orosz nyelvű kelet ukrajnai közösség szeparatista törekvéseinek formájában jelentkezik. 

Putyin arra törekszik, hogy ne kerüljenek Moszkva közelébe a NATO rakétái. Ezért annektálta, illetve szerezte vissza a Krímet, és ezért akarja az ide vezető földnyelvet is ellenőrzése alá vonni. S persze nem szeretné az amerikai 6. flottát a Fekete-tengeren, de főként nem az Azovi-tengeren látni. Ez érthető, noha a demokráciának, a népek önrendelkezési jogának ehhez semmi köze, amint a „Majdan-forradalomhoz” sem volt. 

Nyitott kérdés viszont mind a mai napig, hogy ugyan ki állja a különben igencsak tetemes ukrán számlát. Hazánk hajdani fia, Soros György derűs ötlete szerint ez a kötelezettség Európára vár, noha a konfliktus és az azzal kapcsolatos szankciók terheit eddig is is az öreg kontinens állta. Látni kell, hogy az Oroszország és Európa közötti szakítás amerikai érdek. Ukrajna stabilizálásához legalább ötvenmilliárd euróra lenne szükség, no meg a végtelen korrupció megszüntetésére, hogy a pénzt hatékonyan használják fel, ne kerüljön az oligarchák pénztárába közvetlenül. A mi érdekünk a mielőbbi béke és a rendezés, de a tornyosuló akadályokat látva erre csekély az esély.

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/17006/Ki_allja_az_ukran_szamlat#sthash.Xg4kTqvl.dpuf

Szólj hozzá!

10384271_935644156448185_6150603504394890153_n.jpg

Szólj hozzá!

unnamedfold_1.jpg

Szólj hozzá!

10383660_756367657765501_2416134248179039481_n.jpg

Szólj hozzá!

10383962_10152490595877757_2129524606123772690_n.jpg

Szólj hozzá!

10561805_671264389609162_999851946248989130_n.jpg

Szólj hozzá!

10561807_704849989593903_8522817514419571337_n.jpg

Szólj hozzá!

10624785_10152701959742899_5662557629959426564_n.jpg

Szólj hozzá!

10624835_753243558050205_7436773226680680446_n.jpg

Szólj hozzá!

Vállalhatatlan fordulat
2015. február 10. 13:00

A Pesti Srácok úgy értesült, egymás után szüntetik meg munkaviszonyukat a HírTV műsorvezetői, köztük Kovács Andrea, a csatorna egyik emblematikus arca is. A dolgozók rendkívüli felmondással kívánnak távozni, annak jogi alapját a csatorna „180 fokos fordulatában” látják. Felmondásuk jogi szempontból is nehéz helyzetet teremthet.

A Pesti Srácok magától Kovács Andreától tudja, hogy a HírTV közismert, óriásplakátokon is szereplő arca beadta rendkívüli felmondását. A lap információi szerint követte, avagy vélhetően követni fogja példáját több munkatársa is. Kovács azzal indokolta döntését, hogy a múlt pénteki fordulat vállalhatatlan számára.

A munkavállaló rendkívüli, azonnali hatályú felmondására a Munka Törvénykönyve szerint akkor van lehetőség, ha a munkáltató a „munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi”. Ilyen esetben a munkavállaló – ellentétben a rendes felmondással – végkielégítésre is igényt tarthat.

A Pesti Srácok azt írja, a cégcsoport felmondott, vagy felmondást fontolgató dolgozói jogászokkal egyeztetnek arról, hogy megfelelő jogalapot jelent-e a médiumok vezetésének „pálfordulása” a munkaviszonyuk ilyetén megszüntetéséhez, azaz történt-e a munkáltató részéről jelentős kötelezettségszegés, vagy a munkaviszony mindezek miatt fenntarthatatlannak minősíthető. Az is nehéz jogi helyzetbe hozza a távozókat, hogy a médiában szokásos szerződések részét képezi olyan megkötés, amely tiltja, hogy a dolgozó a munkaviszonya megszűnését követően bizonyos ideig – jellemzően 6-18 hónapig – más médiumnál vállaljon munkát.

D. Horváth Gábor, a Magyar Nemzet megbízott főszerkesztője, aki az ominózus péntek reggeli egyeztetésen nem volt jelen, azt állítja, tőle nem kért 180 fokos fordulatot a tulajdonos.

A Pesti Srácok megemlíti, az újságírók, akiknek pénteken sikerült beszélniük Simicska Lajossal, lehetségesnek tartják, hogy a vállalkozó ittasan nyilatkozott.

Szólj hozzá!

10624771_1497892397158195_3681329391988101434_n.jpg

Szólj hozzá!

10505340_837105206368850_7175958836712950348_n.jpg

Szólj hozzá!

10628539_876215302399185_569500417706245512_n.jpg

Szólj hozzá!

1959507_611839695557007_130594208_n.jpg

Szólj hozzá!

A forradalom óriásképregénye - kiállítás az Óbudai Platán Könyvtárban

2015.02.10. 14:16 :: Képregényblog

marcziusi_plakat_kicsi.jpg

2015. március 12-én nyílik, és a hónap végéig lesz látható az Óbudai Platán Könyvtárban (1031 Budapest, Arató Emil tér 1.) a Magyar Képregény Akadémia és a Magyar Képregény Szövetség alkotóinak a kiállítása. Az 1848-as forradalom 12 pontját 12 képsorban ábrázoló anyagot eredetileg 2011-ben készítették a szerzők egy akkor meghiúsult projekthez. Az óriásképregények most láthatók először kiállítva Magyarországon, miután 2014-ben a Bukaresti Magyar Intézetben már bemutatkoztak.

Megnyitó: 2015. március 12, 17 óra. A kiállítást megnyitja Cserkuti Dávid illusztrátor, képregényrajzoló. A megnyitó Facebook-eseménye itt található.

A művek állandóan megtekinthetők online. Az alkotók névsora: Csordás Dániel, Felvidéki Miklós, Fórizs Gergely, Fritz Zoltán, Halmi Zsolt, Haránt Artúr, Lanczinger Mátyás, Tálosi András és Zsoldos Péter rajzolók, Bayer Antal és Szabó Jenő írók.

Szólj hozzá!

195.jpg

Szólj hozzá!

ciki.jpg

Szólj hozzá!

1956874_10200944465093943_1086668468_o.jpg

Szólj hozzá!

10978717_10153020704420138_4557170681950308973_n.jpg

Szólj hozzá!

10551080_348792218627511_4418371550617209613_n.jpg

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása