A fajok eredete
Álláspont. Kezd olyan érzésem lenni, hogy a homoszexuális büszkeség idején provokálnak bennünket.
Az Index például arra szólította fel olvasóit, küldjenek be „homofób” megnyilvánulásokról készült képeket, ha ilyen esettel találkoznak az utcán. Eddig a ligetben akadtak ilyesmire, valami szivárványszínű bábu lógott a villanyoszlopon. Illetve a Kazinczy utcában sikerült egy „buzi-e vagy” feliratot lelni, de ez utóbbi nem biztos, hogy homofób megnyilvánulás, mivel nevezett mondat egy hülyének a „slágeréből” való. A szivárványszínű bábut pedig talán az indexesek tették oda az éj leple alatt, hogy ne maradjanak szenzáció nélkül homokos büszkeség idején.
Ezt sosem fogjuk megtudni.
Az viszont biztos, hogy egy nickgrabowszki nevű átmenet hosszú írását elolvashatjuk nevezett portálon. Nickgrabowszki, az átmenet, a hiányzó láncszem Bencsik András valamelyik írásával kel vitára, és egyebek mellett a következő kijelentést teszi: „(…) mint minden biológus tudja, a faj fiktív és önkényes fogalom. Csak egyedek léteznek. Esetleg még azok se, csak mint gének kombinációi. A többi fikció.”
Ezt arra fel veti internetre nickgrabowszki, a fikció, hogy Bencsik szerint a házasság elsődlegesen mégis csak a fajfenntartás miatt létesül két ember között, amely két ember értelemszerűen külön nemű.
Nos, akkor időzzünk el kicsit nickgrabowszki kijelentésénél. Ugyanis fölöttébb fontos kijelentés ez, benne van mindaz, ami miatt ezek a fikciók nem elviselhetők.
Tehát faj nincsen. A homo sapiens sem faj, és a tubifex sem az. Rendben. Akkor viszont ez egy hosszú és csodálatos út első lépése a szabadság újabb magaslatai felé. Mert akkor végre ledönthetőek a faji korlátok! Például nickgrabowszki nyugodtan, boldogan, szégyenérzet nélkül hódolhat régi szenvedélyének, és szabadon hághat disznót. Vagy hörcsögöt, esetleg kacsacsőrű emlőst – ez utóbbit a szenvedélyes csókok végett. Mert minden csak fikció. Itt az ideje ledönteni végre a faji korlátokat, ezt a konzervatív őskövületet, ezt az előítéletességtől és kirekesztéstől hemzsegő avítt, dohszagú marhaságot!
S ha eljutottunk végre idáig, ha leráztuk magunkról a sötét középkor láncait, akkor ugyan ki tilthatja meg nickgrabowszkinak, hogy elvegye feleségül legkedvesebb juhát? Hát lépjünk már ki a fényre! Emberek! Nincsenek fajok! Nem értitek, hogy akkor faji korlátok sincsenek, és végre mindenki szabadon élvezheti az életet!
Még szegény nickgrabowszki is, aki a szabadság eme csodája nélkül csak racskázhatna egész szánalmas életében.
Nickgrabowszki, a hiányzó láncszem a homo sapiens (fikció) és az ecsetféreg (fikció) között. Ebbéli minőségében még a következőket fejti ki. „Ezért, ha már mindenképp egy faj (nemzet, nép, osztály, vagy egyéb önkényes közösség) szaporodási érdekeinek alá kívánjuk rendelni az egyén saját vágyait, akkor magát a homoszexualitást is meg kell tiltani vagy akadályozni (bárha a föntebb mondottak szerint kétséges gyakorlati haszonnal).”
Itt persze kicsit megbicsaklik az érvelés vaslogikája, mert ha a faj önkényes közösség, akkor mégsem lehet fikció, de nem ez a lényeg. Hanem a felsorolás. Nemzet, nép és osztály, mint önkényes közösség. Nagyszerű! Ebből is érthetővé válik sok minden – ha nem MINDEN – ezeknek a hiányzó láncszemeknek a világképéből. Ebben a világképben nincsen nemzet és nép, legfeljebb mint önkényes közösség, vagyis nyűg, megszüntetendő rablánc.
Ők ezért olyanok, amilyenek. Ecsetférgek. Viszont az „ecsetféregség” csak fikció, önkényes közösség és nem faj, így aztán bármely ecsetféreg szabadon gondolhatja magát homo sapiensnek, hiszen az szintúgy puszta fikció.
Jut is eszembe: nemrég az egyik leírhatatlan tévécsatornán néztem valami éjjeli adást, az volt a címe, hogy Tabu. (Ez valami sorozat vagy mi…) Abban a részben, amit láttam, homo sapiensek voltak a főszereplők, úgy is mint fikciók, akik akkor voltak boldogok és úgy érezték jól magukat, ha rózsaszín latex cuccba bújhattak, és malacként befeküdhettek egy ólba, ahol szabadon röfögtek, élték a malacok boldog életét. Egy másik egyed pedig kutyaként volt boldog, és akadt egy társa, aki pórázra kötötte, elvitte sétálni, és kutyatálból etette. S az volt a csúcspont, amikor megjelent a képernyőn egy pszichológus, aki elmagyarázta, mennyire klassz, hogy ezek az egyedek végre szabadon kiélhetik vágyaikat, és nem kell frusztráltnak lenniük.
Tényleg. Például a malackákhoz visszatérve, azért én nem állnék meg félúton. Tessék végigmenni a szabadság ösvényén! Tessék meghízni rendesen, aztán jöhet a böllér.
Az út végén pedig ott egy szelet szalonna. A disznólét nirvánája.
Mert fajok úgysincsnek. Csak fikciók. Meg önkényes közösségek. Meg nickgrabowszkik. Meg büszke homokosok.
Tényleg ki fogunk pusztulni. Sebaj. Majd elkezdjük elölről. Hátha akkor jobban fog sikerülni a vége, és nem nickgrabowszkiba fog torkollni az egész.
- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/29868/A_fajok_eredete#sthash.xZvIUGrk.dpuf
Szólj hozzá!
Bayer Zsolt: Fel- és leszállók jobbegyenes 2015. 07. 07. Share on iwiwShare on facebookShare on twitterShare on startlap|Share on emailShare on print
Volt itt egy hír a hétvégén, ami valamiért nem futott be szédítő karriert a sajtóban. A sajtónkban. Nem vették át egymástól hírügynökségek és szerkesztőségek, nem rontottak neki értelmezők, magyarázók, publicisták és komentelők – {...} {...} egyszóval nem történt ezzel a hírrel az, ami más hírekkel történni szokott. Ha mondjuk egy DK-s megyei mufti csúnyát mond a homokosokról, a hír elindul világhódító útjára. De ez nem. Tudják, mi volt ez a hír? Persze, hogy nem tudják, hiszen éppen ezért íródik most ez az egész bejegyzés. Ez a hír az volt, hogy az IMF beismerte: Görögország ebben a formában nem finanszírozható tovább, a görögök adóssága „nem fenntartható”. Ez a „nem fenntartható” formula azt jelenti emberi nyelven, hogy a görögök adóssága nem visszafizethető. Persze, most minden normális ember belebokszolhat a levegőbe és megveregetheti saját vállát, hogy „hát persze, hát pont ezt pofázzuk már mióta”, és minden normális embernek igaza is van. Csakhogy, a hivatalos álláspont, amelyet az IMF, az EU és az Európai Központi Bank mindez idáig fennen hangoztatott, ennek homlokegyenest ellenkezője volt. És még most is homlokegyenest az. Miközben éppen bezárták a görög szavazóhelyiségeket (vasárnap este hét körül írom ezt, a Balatonnál), az IMF, az EU és az Európai Központi Bank még mindig ott tart, hogy az „igenekre” buzdítják a görögöket, és arról pofáznak, hogy ha azok igent mondanak az újabb megszorításokra, akkor majd mennyire jó lesz mindenkinek. Főleg a görögöknek. Igaz, előbb átmenetileg rossz lesz nekik, de majd utána nagyon jó. Mi itt az egykorvolt szovjet blokkban pont így nőttünk fel. Hogy most átmenetileg kicsit még szar, de nemsokára kurva jó lesz. És nem lett kurva jó. Miképpen a görögöknek sem lenne az. És ezt egészen pontosan az IMF vallotta be. „Ebben a formájában a görög államadósság-finanszírozás fenntarthatatlan”. Ezt írja az IMF egy tanulmányában. És még azt, hogyha nem írják le a görög adósság nagy részét, a maradékot pedig nem ütemezik át, akkor Görögország így is, úgy is csődbe megy. Mint talán már említettem, ezt eddig is tudta minden normális ember. Amit viszont a normális emberek sem tudtak: Ezt az IMF jelentést Brüsszel titokban akarta tartani. Legalább hétfőig, vagyis addig, ameddig lezárul a görög népszavazás. Érzik az Európai Unió tökéletes demokráciájának finom illatát? Látják a vajszínű árnyalatot az európai nyilvánosság csodálatos kristálypalotáján? Tapintják már bütykös, koszos, kelet-közép-európai ujjbegyeikkel az igazi európai tisztesség, átláthatóság, becsületesség hófehér nimfa-testét? Akkor jó… Mert ez ilyen. Ez Európa, ez Brüsszel. Tudja, hogy ami van, nem maradhat úgy, ahogy van. Semmi sem maradhat úgy. De ezt nem szeretné az orrunkra kötni. És miért nem? Mert igaz ugyan, hogy ebben a helyzetben Görögország így is, úgy is csődbe megy, de Európa, a fényes, a tisztességes és becsületes addig még azért lehúzna néhány bőrt a görögökről. Azokról a görögökről, akiket amúgy most –a liberalizmus nagyobb dicsőségére!- éppen kollektíven lelustáznak, lefelelőtleneznek és „ledélieznek”, „lebalkániznak” európai politikusok és véleményvezérek egyaránt. De van még bőr. A görögökön is, meg az európai döntéshozók pofáján is. Ott vannak a görög kikötők, ott a görög energiaszektor, ott a görög hajóflotta és tengeri kereskedelem, no és persze ott annak a gyönyörű görög szigetek. Azokat még mind el lehet venni, mielőtt az IMF tanulmányát a görögök (és a többiek) orrára kötnék. De ha egyszer Brüsszel titokban akarta tartani az igazságot, akkor az hogyan derült ki mégis, egy nappal a görög népszavazás előtt? Hát úgy, hogy Washingtonban nyilvánosságra hozták. S mielőtt valaki felkiáltana, hogy „azért az amerikaiak, akármilyenek is, de legalább tisztességesek!”, muszáj vaddisznót kergetnem ezen naivak álmainak rózsalugasában. Hogy egy klasszikust idézzek: Egy lószart mama! Washington azért hozta mindezt nyilvánosságra egy nappal a népszavazás előtt, mert Washington szét akarja verni az Európai Uniót. Ennyi. S bár az Unióért –egyre inkább úgy tűnik- egyáltalán nem kár, mégis jól esne, ha ezt nem a jenkik döntenék el helyettünk, európaiak helyett, akik azért mégis csak láttunk már valamit az emberi kultúrából. Így várjuk a görög népszavazás eredményét. Most, mikor írom mindezt, azt mondja a híradó, hogy győztek a nemek, ráadásul jóval magasabb arányban, mint ahogy azt a közvélemény kutatók előre jelezték. Hát persze. Ebben sincs semmi meglepő. Szóval győzni fognak a nemek – ami jó. De azért csak felötlik bennem a régi vicc, az, amikor a rendőr magyarázza a fiának a negatív számokat. - Apa, a negatív számokat tanuljuk az iskolában, de én egyáltalán nem értem az egészet! - Figyeljél kisfiam, édesapád majd elmagyarázza: négy ember utazik a buszon. A következő megállóban ebből leszáll hat ember. Na, akkor kettőnek fel kell szállnia, hogy senki se legyen a buszon… Valahogy így. Feszülten várjuk, hogy a görögök fel- vagy leszálljanak végre. Hogy senki se legyen ott… Bayer Zsolt forrás: Bádog - Bayer Zsolt blogja Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin |
Szólj hozzá!
Sajdik Ferenc - Borúra derűs irodalom | |||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||