Ludas Matyi újság

A 90-es évek második felében Jókó Csaba sütötte (tényleg sütötte!) azt a kb. háromcentis, "háromhatvanas" kenyeret, ami akkor három forint hatvan fillérből arányosan kijött (pontosan kiszámolta, hogy mennyi az annyi), az oldalára ragasztva egy eredeti, még a régi árat mutató kenyércimkét. Ezzel a szatirikus objet trouvé-vel egyrészt beírta magát a honi pop art összességében nem létező történetébe;... másrészt karikaturistaként ez lehetett volna a "mesterremeke", ha épp addigra nem foszlik végképp semmivé a szakma céhes tradícióinak még a látszata is... A méret önmagában ugyan nem volt új, mert régen a péksegédek gyakran sütöttek pár centis kenyereket vagy fonott kalácsokat a cselédlányoknak, de az ezredvég gazdasági és szellemi zűrzavarában új értelmet nyert méreten, és a nosztalgiákkal terhes szociális "konnotációkon" el lehetett tűnődni. (Ma még inkább el lehet.) Én ezzel a háromnegyvenes csapolt Kőbányaival emlékszem a háromcentis kenyér néhány napja fiatalon elhúnyt alkotójára.