UNOM A POLITIKÁT
Tisztelettel bejelentem, hogy unom a politikát!
Ugyanis engem ezek a tömegkommunikációs hogyishívjákok alaposan túladagoltak...
Mert, kérdezem én, ki bírja azt elviselni, amikor kora reggeltől késő éjszakáig csöpög, ömlik, árad a nép egyszerű gyermekére a nagypolitika?
Hogy melyik politikus kivel és miért nem, az a párt osztódik-e éppen vagy zsugorodik, és ő mutatott-e fityiszt, netán neki adtak barackot a kobakjára?
Korántsem szeretnék hízelegni magamnak, de az én fejem sem káptalan.
Egy szó mint száz, nekem bizony elegem van a politikából!
Kérem szépen, én most fogom magamat, meg a kisebbik kuffert, s a délutáni döcögőssel leutazom Alsópiszkére, és végre kipihenem a politikát.
Napestig hallgatom, hogyan csicseregnek a madarak, meg az én drága kis feleségem. Ülök a kertben, etetem a csigákat, időnként eltotyogok a pincelépcsőn hűtött sörömért, és még avval a derék szomszédommal sem állok szóba, nehogy véletlenül politizálni kezdjen.
- x -
Na jó, azt gondoltam, hogy délután már nem fogok kapni itt a faluban országos napilapot, de egy nyamvadt Piszkei Kurírt azért félretehettek volna nekem a postán. Mert az mégse járja, hogy az emberfiát teljesen elzárják a nagyvilágtól...
Ennek az undok szomszédnak a fejőgépétől pedig nem hallani rendesen az ötórás híreket. Miért nem jó az ilyennek a zacskós tej?
Az meg egyenesen borzasztó, hogy milyen szellemképes ez a vacak tévékészülék! Vagy lehetséges, hogy ma reggel óta valóban csak egyetlen parlamenti pártunk van? És mit szólnak ehhez a szocik?
Nahát, én egy percig sem maradok itt tovább!
Ha elérem az esti gyorsot, otthon még megnézhetem az éjféli híradót!
