RÁM JÖTT AZ ÖTPERC
Töredelmesen bevallom, hogy én minden áldott este ott ülök a televízió képernyője előtt. Oda vagyok szögezve! Én, aki azelőtt azt hirdettem, hogy a televízió a szem rágógumija, a fül forró ólma, az agytekervények szarufésűje...
Jelentem tisztelettel, én az éppen esedékes korrupciós botrányról is csupán a sarki hentestől hallottam néha valamit, amíg egyáltalán henteshez jártam.
És most esténként ott meresztem a szemem abban a vibráló fényben, lerágom a nejem körmeit izgalmamban. Egyszerűen megőrülök a választási hirdetésekért! Azt hiszem, rám jött az ötperc...
Tegnap is ott csujjogattam a kedvenc fotelomban, miközben a Hogyishívjákok Pártjának a főizéje könnyes szemekkel ecsetelte nekem, hogy nem újul ki a lumbágóm, ha az ő jelöltjeikre szavazok. Már rohantam is volna hozzájuk az ajánlómicsodámmal, ám akkor szemrehányón rám förmedt a Kitudjaeztmindmegjegyezni Egyesülés huszonhárom szóvivője.
Éjjel álmomban a negyedik futamban megtettem a Szakadár Szövetség színeiben induló valamennyi honfitársamat oda-vissza, de sajna a célegyenesben hirtelen felriadtam, és már le sem hunytam a szemem hajnalig.
Nos, nekem ebből elég! – osontam be borostás ábrázattal, kialvatlan szemekkel másnap reggel a közszolgálati televizenyő székházába, hogy elkészítsem a saját választási hirdetésemet...
A kedves néző középkuruc kesergőt hall tárogatón előadva, miközben kék háttér előtt apró mikiegerek lambadáznak. S ekkor jövök én!
Bumfordi bájjal helyet foglalok egy fejőszéken, köhintek két nagyobbacskát, majd érces hangon belefohászkodok az egyes kamerába:
Honfitársaim! És Giza tanti! A választási kampány huszonnegyedik órájában vagyunk. Hallgassátok meg intő szómat! Gondoljatok most az egyszer önmagatokra, a gyermekeitekre, az unokáitokra és azok unokáira! Az ég szerelmére kérlek benneteket, a világért se szavazzatok rám, ha jót akartok! Ne dőljetek be tiszta tekintetemnek, mélyen búgó baritonomnak, és...
Ebben a pillanatban jár le a félperces reklámidő, s két izmos, fehérköpenyes férfi lép mellém. Jobbról-balról szelíden belém karolnak, s a magasabbik egy diliflepnit lobogtat meg az arcom előtt.
Amelyet természetesen egy pártonkívüli közjegyző hitelesített!
