KÉTHARMAD
– Mindenáron meg kell akadályoznunk a túlhatalmukat! – szakítja le kis híján a válltömésemet Töttösi szomszéd a gangon. Haja csapzott, orcája sápadt, s a hangja el-elcsuklik, miközben hosszasan magyaráz. Lelki szemeim előtt Szijjártót látom, Kövért, sajna Mikolát is, derékig bebetonozva mindannyian, kétségbeesetten hadonásznak. Lenn a rakparton overallos emberek hűtik a Dunát, májusra jég kell, Orbán napján koronáznak.
Fárad a kezem, vinném már a szemetesvödröt lefelé, ám Töttösi most ér a csúcsra. Az ősztől a hatévesek már rovásírással kezdik a sulit, a tüdőszűrésen a zsitvatoroki békekötésről kell beszélnünk, a Fidelitas pediglen visszamocsarasítja a Hanságot.
Töttösi szomszéd kifullad, hangja elakad, már csak a szemei forognak vészjóslóan. Még a levegőbe rajzol egy bitófát, majd lassan bebotorkál a nyitott konyhaajtón, s még látom, amint megkeveri a tűzhelyen fortyogó krumplilevest.
Odalenn a kapualjban, a kukáknál matatva jut eszembe az eggyel korábbi átkos, amikor a szemünk sem rebbent, ha a képviselőjelölt hozta a 97,8 százalékot, jóllehet a szavazás előtt nem is kampányolta végig a Külsőgömb utcát. Rég volt, tán igaz sem volt...
Komótosan belegömbölyödök egyetlen s egyben kedvenc fotelomba, nyomom a távirányítót: tessék, fölkészültem, jöhet a rögvalóság. Európa vezekel a teszetosza gazdasági válságkezelés után, most éppen hamut szór önnön fejére. Angliában közeledik a kampányfinis, egymásnak ugranak a pártok: kötelezővé tegyék-e a vészcsengők beszerelését a liftekbe. Idehaza holnaptól drágább lesz a kecsketúró, nem vagyok meglepve.
Éppen szenderednék elfele, amikor mondja a sportriporter, hogy kétharmados többséggel még a lesszabályt is meg lehet változtatni a fociban. Azannyát! – pattanok föl nyögdécselve, s ne legyen a nevem Zatucsek Ottomár, ha nem kanyarintom magamra legott a nagyobbik hátizsákot, s nem csapok föl még ma éccaka voksturistának!
