– Halló, itt a Puszinyuszik Közvetítő Iroda.
– Nos, izé... Egy hölgyikét szeretnék rendelni.
– Szőkét? Barnát? Vöröset? Dús tomporút? Szűk keblűt?
– Inkább az árfekvése érdekelne, tudja...
– Tizenötezer plusz áfa, és húsz percen belül önnél az áru.
– Félek, hogy az én pénztárcámhoz...
– Tudom küldeni Midnájt Élteskét, ő csupán ötezer.
– Esetleg akadna valaki úgy ezer forint körül?
– Egy pillanat... Hexensussz Aranka éppen szabad. Délután négyre önnél van.
– Bocsánat, de az imént húsz percet mondott...
– Igen, de Aranka járókerettel közlekedik.
– x –
– Halló! Nullahat-kilencven-háromtizenhét-százvalahány?
– Nem. Ez a nullahat-kilencven-háromtizenhét-tudomisénmennyi.
– Elnézést kérek, a Galaktikus Gésákat akartam hívni.
– Semmi baj, mi a Hibernált Hableányok vagyunk.
– Nagyszerű! Tudja, kisasszony, egy kis melegségre vágyom.
– Mirelit Méri éppen szabad. Igazi északi szépség... Félórára mindössze tízezer.
– Elhűlve hallgatom...
– Garantálom, hogy önnek Mérinktől a hideg futkos majd a hátán.
– És, hm, dúskeblű?
– Ó, az nála csak a jéghegy csúcsa! Pedig egyszerű utcalányból küzdötte fel magát.
– Nocsak! Mirelit Méri amolyan sarki lány volt?
– Méghozzá valódi északi-sarki!
