MAGYAR-MAGYAR PÁRBESZÉD
– Ezt én nem írom alá!
– Miért nem?
– Mert akkor veszélyeztetném a demokratikus rendet, megsérteném a népszuverenitás elvét, valamint a szomszédasszonyom pártsemlegességét.
– A Terusét?
– Az övét.
– Az ég szerelmére! Mi köze a Terusnak ehhez a dologhoz?
– Azt sosem lehessen tudni... Emlékszik például maga a dadogós Kovácsra?
– Nem emlékszem.
– Na látja...
– Miért, ki volt az a dadogós Kovács?
– Hát éppen erről van szó! Már én sem emlékszem arra, hogy ki volt ő. Ma viszont a kormányminiszterek bizalmi embere.
– A dadogós Kovács? Bizalmi ember?
– Igen. Ruhatáros a Parlamentben.
– Aha! Szóval ő az, aki abba a csúnya kabátlopási ügybe keveredett...
– Miket nem mond maga! Eddig azt hittem, hasonlóak a politikai nézeteink.
– Azok bizony!
– Magyar nyelvű óvodákat a Gömb utcába? Ezentúl az Alkotmánybíróság értelmezze az Alkotmánybíróság döntéseit? El a kezekkel a Terustól? A közszolgálati rádiós és televízió pedig legyen...
– Kormányzati fából pártsemleges vaskarika!... Nos, aláírja végre?
– Bánja kánya, aláírom.
– Parancsoljon, a tollam. Tessék ide, az ajtófogantyú alá.
– Mit írjak alá?
– Azt, hogy a lift nem működik!
