Közéleti viták mindig voltak. Csak régen nem politikusok között zajlottak – mivel ilyen mesterség sajnos még nem létezett – hanem írók, tudósok, nemzetféltő nemesek és prédikátorok között. Egy régi könyvben olvastam, hogy Matkó István XVII. századi protestáns hitvitázó szópárbajra hívta ki Sámbár Mátyás jezsuita atyát. A helyszín a nagyváradi piactér volt, ahol szembeállított szószékekről kellett megcáfolniuk egymás állításait, és meggyőzni az egybegyűlteket a maguk igazáról. Melyikük érvei erősebbek, melyikük állításai felelnek meg jobban az isteni igazságnak? A felbőszült lelkipásztorok nem tréfáltak. A tét, élet vagy halál volt.
A protestáns legyőzte a jezsuitát, de meghagyta az életét. Mindössze annyit kívánt elégtételül, hogy Sámbár atya két ép fogát harapófogóval kihúzhassa. Neki is látott a derék Matkó tiszteletes, feledhetetlen látványban részesítve a nagyváradiakat. A palástos református lelkész háromszor vonszolta végig a reverendás katolikus szerzetest a város piacán, mire kirángatta hibátlan fogait.
Hát igen. A diadal is fáradtságos tevékenység.