Hanyas
vagy?
Hanyas vagy? ’57-es? Akkor mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: KISZ. Azt mondom: párt. Azt mondod: Csillebérc. Azt mondom: Mint a mókus fenn a fán. Azt mondod: munkásosztály. Azt mondom: és a vele szövetséges parasztság… Ja, és az értelmiségi réteg.
Azt mondod: Kádár. Azt mondom: Brezsnyev. Azt mondod: KGST. Azt mondom: Varsói Szerződés. Azt mondod: ideiglenesen nálunk állomásoztak. Azt mondom: ilyenek ezek az uniók.
Mi már békében születtünk. Háborúk és forradalmak után. Nincs bennünk olyan birtoklási vágy, mint a trianoni nemzedékben. Jobb megoldásnak tartjuk a határok átjárhatóságát, mint az országrészek ide-odacsatolgatását.
Nem is alakulhatott ki bennünk masszív tulajdonosi szemlélet, hiszen harmincévesen érkeztünk a korszakváltáshoz. A régi rendszerben még nem volt olyan pozíciónk, az újban még nem volt annyi pénzünk, hogy vigyük valamire. A tehetség mit sem ér: ott elhallgat(tat)ták, itt leversenyzik.
Hanyas vagy? ’57-es? Akkor mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: rendszerváltás. Azt mondom: hatalomátmentés. Azt mondod: privatizáció. Azt mondom: Tocsik ügy. Azt mondod: pénzszerzés. Azt mondom: Postabank, avagy a mi nemzeti hősünk a Whiskys rabló. Azt mondod: kereskedelem. Azt mondom: multik. Azt mondod: civil szektor. Azt mondom: Zuschlag ügy. Azt mondod: olimpia. Azt mondom: doppingbotrány. Azt mondod: sztárok. Azt mondom: győzikék. Azt mondod: Balatonöszöd. Azt mondom: elkúrtuk. Azt mondod: BKV. Azt se tudom, mit mondjak… Azt mondod: új választás, új esély. Azt kérdezem: kinek?
