AZ UTOLSÓ SZABADSÁGHARCOS
Bolvári néni délelőtt fél tizenegykor kapta kézhez a felmondólevelet. Azonnali hatállyal rúgták ki, üzemzárás után kell leadnia a kulcsokat.
– Ezek aztán nem szaroznak – sóhajtotta, majd a pléhtányérka alján kuporgó aprópénzt a köpenyzsebébe borította. Berolnizni majd ráér ozsonnaidőben is.
– De nagyon sürgős volt – mondta mintegy magamagának, aminek hallatán a középső fülkéből éppen kilépő öltönyös férfi fültövig pirult, s kis híján még kezet mosni is elfelejtett.
– Vajon mi történhetett odafönn? – húzta maga alá a bicegős hokedlit Bolvári néni. – Eddig semmi baj nem volt velem. Kormányok jöttek, kormányok mentek, mindenki rendben végezte a dolgát. Na jó, úgy, ahogy... Valaki szemet vetett erre a hokedlira?
Inkább hangosan, semmint komótosan kifújta az orrát, fölpattintotta lakkbőr retikülje zárját, s előkotorta kopottas mobiltelefonját. Zatucsek bácsit hívta.
– Mi a helyzet a Blahán? – kérdezte Bolvári néni, és ki tudja miért, de egy cseppet sem lepődött meg a válaszon.
– Üzemzárás után kell leadnom a kulcsokat – krákogott kettőt Zatucsek bácsi, hogy az öreglány ne hallja, amint elcsuklik a hangja. – Kiköltözöm a fiamékhoz, októberig elleszek a nyári konyhában.
Bolvári néni kinyomta a telefonját. Néhány pillanatig azt hitte, a vérnyomása kezd rendetlenkedni ismét, ám rájött, az izgalomtól pirult ki hirtelen. Polgári engedetlenség, suhant át elméjén a gondolat, s már kattant is újfent a lakkbőr retikül.
A következő bő másfél óra SMS-küldésekkel és -fogadásokkal telt. Bolvári néni elszántan küzdött a lankadó térerővel. Olykor, ha Csepelt hívta, a Váci út felelt neki. De nem adta föl!
A város minden fontos csomópontja készen állt a harcra. Már csupán az óráikat kellett összehangolniuk...
Bolvári néni tenyerével lassan végigsimított az asztalka viaszosvásznán, szeretettel nézett körbe, a csillogó tükörcsempén önmagát látta. Önkéntelen mozdulattal igazított a haján, majd tekintete egy pillanatra elidőzött a falon függő, bekeretezett nyomtatványon.
Erre tesszük fel életünk most következő éveit.
A karóra percmutatója a tizenkettesre ugrott. Most!, rikkantotta Bolvári néni. A szögre akasztotta a Nem működik! táblát, halkan behúzta maga után az ajtót, és kilépett a szabadba.