A TELEVÍZIÓ ÁLDOZATAI
(Lassan lépdel a temetőben a Riporter. Talpig feketében, összekulcsolt kezeiben gyászszalagos mikrofont szorongatva sétál a sírok között.)
RIPORTER …Televíziós sztárok nyugszanak itten, egykor népszerű műsorok vezetői, akikért egy egész ország rajongott… Emlékezzünk rájuk… Megkérem önöket, kedves nézőim, egy percre, egyetlen röpke percre halkítsák le a készülékeiket… (közelebb hajol a kamerához) A Sróf utcában a Kovács család is! Köszönöm… (lépdel tovább, időnként megáll egy-egy fejfa előtt) Nullára csökkent a tetszési indexe (sóhajt)… Érdektelenségbe fulladt (egy könnycseppet töröl ki a szeme sarkából)… Se kép, se hang… (újabb fejfához hajol, fejét csóválja, elszörnyülködik) Kibelezték… Pardon, kikábelezték… (továbblép) Túllépte az adásidőt… (együtt érzően bólogat) Bedöglött a mikrofonja…
(Özvegyasszony feketében, fátyol mögött, kis kannából egy fejfát locsolgat.)
RIPORTER (megáll) A kedves férje?
ÖZVEGY (felzokog) Hátha végre kinő az antennája…
RIPORTER Micsoda sztár volt!
ÖZVEGY (könnyeit törli) Mindenhová őt küldték.
RIPORTER (bólogat) A nézők is elküldték mindenhová…
ÖZVEGY A végén már egy lélegzetvételnyi ideje sem maradt.
RIPORTER Hogy’ tudott izzadni, uramatyám!
ÖZVEGY Emlékszik? (felsír) Ahogyan ő nézni tudott!
RIPORTER Azokkal a fáradt szép kancsal szemeivel…
ÖZVEGY Háttal a kamerának.
RIPORTER Bocsánat, miben hunyt el?
ÖZVEGY Abban a kockás zakójában. (orrot fúj, szipog)
RIPORTER Szép temetése volt?
ÖZVEGY Szép. Szép hosszú. Kétszer is visszajátszották lassítva. (kismagnót indít be) Ez volt a kedvenc szignálzenéje… Ez szólt a temetésén is… (lassan felveszi a ritmust, mozogni kezd)
RIPORTER (már ő is vonaglik) Szabad, kisnaccsád? (táncolni kezdenek)
ÖZVEGY (igazít a frizuráján) Már adásban vagyunk? (kitáncolnak a képből)
