Birkanép
Politológusok, mindenféle rendű és rangú politikai elemzők próbálják megmagyarázni a józan ésszel megmagyarázhatatlant. Jelesül azt, hogy három hónappal Orbán Viktor kormányának megalakulása után miért töretlen még mindig a kormányzópárt, valamint az Örök és Megbonthatatlan Vezető népszerűsége. A kormány ugyanis annak ellenére népszerű, hogy gyakorlatilag egyetlen választási ígéretét sem tartotta be.
Amit mi megígérünk, az meg van ígérve, mondhatnánk ironikusan, ám a kérdés ettől még kérdés marad. Mert abban még nincs semmi különös, hogy közvetlenül a választások után az újonnan felálló kormányt sokan kedvelik. Ismert jelenség ez, sőt, rendszerint még növekedés is tapasztalható ilyenkor, hiszen emberi tulajdonság, hogy az emberek ösztönösen a győztesekhez húznak. Még az is „belefér”, hogy azok közül, akik nem Orbánékra szavaztak, most úgy „emlékeznek”, hogy a Fideszre adták a voksukat.
A kérdés, hogy meddig tart a szárnyalás. Mert bármennyire is zavartalanul zajlik a demokratikus intézményrendszer megnyirbálása, Orbánék népszerűsége és hatalma nem lesz örökéletű. Ezt maga a Kedves Vezető is tudja, sőt, tudta már évekkel ezelőtt is. A Színművészeti Egyetemen elhangzott - és onnan kiszivárgott -, Kéri Lászlóval folytatott beszélgetésből nemcsak az derült ki, hogy a Fidesz kormányra kerülésekor befagyasztja a nyugdíjakat és leállítja a nagyberuházásokat, hanem az is, hogy – amint azt a Kedves Vezető maga bátorkodott említeni – lesz még itt olyan is, hogy „Orbán takarodj!”
Kérdés, hogy mikor? És miért nincs eddig még jele sem ennek? Miért nincs elegendő elégedetlen hang?
Pedig a nép nem buta emberek gyülekezete, szeme és füle van, lát és hall.
Legföljebb az emlékezete hagy ki időnként. Legalábbis erre utal, hogy a zembereket egyelőre nem különösebben zavarja, hogy gyakorlatilag minden másképp lett, mint amit ígértek.
Lehet, hogy valójában nem is azt ígérték, amit ígértek? („Semmi nem változik olyan gyorsan, mint a múlt” olvashatjuk Orwell 1984 című regényében.)
A lakosságot nemcsak, hogy nem zavarja, de kifejezetten kedvére való, ami történik. Még akkor is – vagy tán épp ezért -, ha egyre többen látják, hogy szemfényvesztéssé fajuló varázslás részesei vagyunk. Illúziónak bizonyult az azonnali és nagyarányú adócsökkentés: a személyi jövedelemadó változtatásával tulajdonképpen minden kiskeresetű rosszul jár. A kormány ígéri ugyan ennek kiigazítását, hogy senki ne járjon rosszul – már nem arról van szó tehát, hogy jól járunk, hanem ne járjunk rosszul – de ennek a vállalkozók, a munkavállalókat foglalkoztatók isszák meg a levét, az ő költségeik nőnek, az ő versenyképességük csökken a magasabb járulékokból kifolyólag.
Rosszul jártak a devizahitelesek és általában a hitelt törlesztők - előbbieknek akár több tízezer forinttal is emelkedett a havi törlesztő részletük. A közbiztonság nem lett jobb, csak más – mostantól a tyúktolvajok is dutyiba kerülhetnek, régi, bezárt börtönöket nyitnak újból, miközben az ország keleti megyéibe irányított, helyismerettel nem rendelkező rendőrök Nyugat-Magyarországról már érezhetően hiányoznak.
Emberek ezrei kerülnek az utcára, indoklás és felmondási idő nélkül, a kormány szabadságharcot vív a világ ellen, s eközben a más szerszámával veri a csalánt. Csőd közelében vannak a kórházak, bár megígérték, hogy a segítségükre sietnek, egyelőre arra futja, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik az adósság alakulását. Gyakorlatilag leállt a magyar filmgyártás, mert befagyasztották a korábban odaítélt pénzeket, korlátozzák a sajtó szabadságát - sorolhatnánk.
Orbán és pártjának népszerűsége a legtöbb közvélemény kutatónál továbbra sem csökkent. (Van, amelyiknél igen, de ott is csupán elhanyagolható mértékben).
Magyarázni sokféleképpen lehet, megérteni annál nehezebben. Talán, ha arra gondolunk, amire egyébként nem szívesen: hogy Orbán népe valójában még mindig Kádár népe. Olyan nép, amely egy nagy, erős, gondoskodó államra vágyik. Okos és bölcs vezetővel az élen, aki tudja, és meg is mondja, hogy nekünk mi a jó. (Megkímélve ezzel bennünket a gondolkodás nehéz és fárasztó műveletétől, valamint a választás gyakran embert próbáló dilemmájától.)
Kádár már csak lélekben van velünk, a nép ezért jobb híján, kései reinkarnációjával is beéri.
Addig jó, míg Orbán él.
Föld S. Péter
A cikk eredetije a Klubhálón és a Nolblogon olvasható.
