Ludas Matyi újság

A nemzet tanéve

Dübörög a permanens forradalom, Marx, Engels Lenin és a többiek holtukban is sápadnak az irigységtől, süllyednek szégyenükben - még a legperverzebb álmaikban sem tudtak volna ennyi harcias hevületet elővezetni, mint Hoffmann Rózsa. Merthogy nem akármilyen tanévet nyitott meg szombaton az oktatási államtitkár: az Első Nemzeti Tanév megkezdődésére adta áldását Hódmezővásárhelyen, amiből a logika szerint egyenesen következik, hogy idáig Magyarországon nem nemzeti tanévek voltak, hanem másmilyenek. Azt persze még Hoffmann Rózsa, az MSZMP nevű állampárt egykori – természetesen megtévesztett - tagja sem mondta, hogy korábban nemzetellenes tanévek lettek volna Magyarországon. Inkább amolyan globális, kozmopolita tanévekre tessék gondolni, mégiscsak kódoltabb izraelitázás az ilyen, mintha nemzetellenesnek neveznénk azt, ami idáig volt.
Boross Péter volt miniszterelnök viszont kétharmaddal a háta mögött arról értekezett, hogy Magyarországon akár vissza is lehetne állítani a királyságot. Nem ördögtől való a gondolat, mondta a Hóbagoly, akinek tudjuk be, hogy elmúlt már 80 éves, másfelől viszont valamelyest mégiscsak aggályos, hogy Orbán miniszterelnök úr őt is delegálta az új alkotmányt előkészítő testület tagjai közé.
Megőrült itt már mindenki, gondolhatnánk, pedig szó sincs erről. Éppen ellenkezőleg: azt csinálják, amire a zemberek felhatalmazták őket. Márpedig a zemberek erre szavaztak, erre adták a kétharmadot - fülkés forradalomra, oxigénpalack nélkül. Királyságra, és nemzeti tanévnyitóra, árvalányhajas, Nagy-Magyarországos múltba bambulásra.
Megjegyzem, valószínűleg az oxigénpalack hanyagolása lehetett a baj, ezért nem volt elég oxigén. Az oxigén hiánya pedig, mint tudjuk, idővel károsítja az agyat. Nem Hoffmann Rózsa agyára gondolunk, az új médiatörvény árnyékában ha akarnánk, sem mernénk erre gondolni. Hanem az általános emberi agyra: annak nem tesz jót, ha sokáig van oxigén nélkül.
Hoffmann Rózsa ezúttal is elővezette egyik fixa ideáját, vagyis azt, hogy szakítani kell az idegen minták korlátlan követésével. Sajnos, az nem derült ki, mit is kellene idegen minták alatt értenünk, pedig nem ártana, ha a pedagógusok első kézből értesülnének erről, mert így könnyebben el lehetne nekik magyarázni, hogyan is néz ki a nemzeti együttműködés mintája.
Talán az angol nyelvre gondolhatott, mint idegen mintára Hoffmann Rózsa, pedig akkor még több nap volt hátra az I. Nemzeti Tanévnyitóig. Mindazonáltal, ha akad olyan épeszű ember az országban, akinek van némi kontaktja Hoffmann államtitkár asszonyhoz, próbálja meg neki elmagyarázni, hogy nem mi magyarok tettük világnyelvvé az angolt. Nem mi erőltettük, hogy a művelt világ ezen a nyelven kommunikáljon – így alakult, ez van. Lehet persze erről nem tudomást venni – Észak-Koreában például köztudottan kiválóan működik a dolog – de a világban a Fidesznek egyelőre még nincs kétharmada. Körülbelül ugyanannyi százaléka van a világban a Kedves Vezető pártjának, mint a Hoffmann Rózsa által is fémjelzett kereszténydemokratáknak idehaza: hozzávetőlegesen nulla.
Össze kellene engedni egyetlen szobába valamennyi eszelőst, hadd legyenek egymás között, senkitől sem zavartatva - a királyságot visszasírókat az idegen minták korlátlan követésével szakítani kívánókkal. Legyenek boldogok, működjenek együtt nemzeti alapon. És termékenyítsék meg egymás gondolatait, hogy azután e - szigorúan verbális – nászból szárba szökkenhessen a jövő: egy régvolt, sosem volt Magyarország.

Föld S. Péter

A cikk eredetije a Klubhálón és a Nolblogon olvasható.