Fociforradalom
Amikor a Nemzeti Együttműködés Válogatottja kínkeserves és szerencsés győzelmet aratott az amúgy harmatgyenge Moldova legjobbjai ellen, Huszti Szabolcs, a mostanában mellőzött középpályás kifakadt a nyilvánosság előtt.
A labdarúgónak az a dolga, hogy futballozzon, és nem az, hogy mások fejével, helyettük gondolkodjon. A gondolkodás, a taktika, az edző dolga, a stratégia és a politika pedig a még nálánál is nagyobb hatalmasságoké. Ez a rend a labdarúgás világában, és úgy általában, normális üzemmenetben, ezzel egyet is lehet érteni.
Most azonban nincsenek normális viszonyok, a nemzeti együttműködés alapjainak lerakásán dolgozunk. Forradalom van a mi utcánkban, mégpedig a permanens fajtából, sok fronton zajló nehéz csatákkal - miért éppen a legnagyszerűbb játék, a futball maradna ki ebből.
Nem lenne ez itt és most téma, ám, Huszti Szabolcs, túl a labdarúgással kapcsolatos véleményén valami másba is beletenyerelt. Nemcsak arról beszélt ugyanis a szentpétervári Zenit játékosa, hogy megbomlott a csapategység, és a régi játékosok nem igazán kitörő örömmel fogadták az újakat, klikkek vannak a csapaton belül és többeknek az sem tetszett, hogy a szövetségi kapitány személyesen utazott ki Gerához Angliába, hogy visszakönyörögje őt a válogatottba.
Ez még elmenne valahogy, belefér a forradalomba. Ám Huszti azt is mondta, hogy ő nem fog azért a Videotonba igazolni, hogy válogatott játékos lehessen. Senkinek nem javasolja, sőt, azt tanácsolja a fiatal labdarúgóknak, hogy ha tehetik, menjenek külföldre – minél előbb, annál jobb.
Hozzávetőlegesen ez az, ami Huszti Szabolcs nyilatkozatában kiverte a biztosítékot. A Videoton labdarúgócsapata ugyanis az utóbbi két-három évben már többnyire nem a futballról, hanem a politikáról szól. Az ottani VIP páholyban rendre feltűnik a csapat fő drukkere, Orbán Viktor miniszterelnök, aki néhány héttel ezelőtt, a Maribor elleni – amúgy simán elveszített – meccs előtt még az IMF küldöttségét is faképnél hagyta, hogy időben kiérjen a mérkőzésre.
De nemcsak Orbán látható a székesfehérvári VIP páholyban - gyakori vendég ott Csányi Sándor, az OTP és - újabban – az MLSZ elnöke is. Ez már jelzésértékű, és senki ne gondolja, hogy Csányi csak mostanában, új tisztéből következően kezdett érdeklődni a fehérvári csapat mérkőzései iránt. Ott van ő már évek óta, és rajta kívül sokan mások: az üzleti és a politikai, valamint a kulturális élet jelesei is rendre megfordulnak a fehérvári pályán. Afféle politikai szereposztó dívány lett a Videoton VIP páholya, igaz, az itteni „fekvőhely” másfajta örömökre lett kialakítva, mint a színházakban használatos alkalmatosságok.
Nagy dolgok dőlnek el a székesfehérvári VIP páholyban - életről, halálról, egyszóval, a nemzeti együttműködésről szól az itteni dolce vita. Aki számít, benne van a brancsban, aki nincs ellenünk, az velünk van. Ma még nem tartunk itt, ma még az a jelszó, hogy aki nincs velünk, az nincs.
Jó a Vidi páholyában mutatkozni, sütkérezni a sikerben, hűsölni a hatalom árnyékában.
S bár a Videoton – hiába a játékosvásárlásra költött százmilliók – eddig nem hozta az elvárt eredményeket, nem kétséges, hogy a zemberek akarata előbb-utóbb itt is érvényesül. Áprilisban ugyanis arra szavaztak a fülkékben, hogy a Videoton bajnok legyen, a Nemzeti Együttműködés Válogatottja pedig hosszú sivár évtizedek után végre kijusson valamelyik nagy világversenyre. Világ- vagy Európa Bajnokságot szokás ez alatt érteni.
Persze, ez nem megy egyik napról a másikra. Maga Orbán Viktor mondta a minap, nyolc évig csak mentünk befelé az erdőbe, senki ne várja, hogy száz nap alatt kikeveredjünk belőle.
Nem is várjuk. Inkább annak örülünk, hogy vannak már bíztató jelek. Ezt maga Csányi Sándor, a magyar futball első (Orbán után második?) embere mondta még augusztusban, az angolok ellen elveszített barátságos mérkőzés után. És valóban: a magyar-moldáv meccs előtt nem engedték be a szurkolókat a meccsre, sőt, voltak olyanok is, akiket a nemzeti együttműködés alapjainak a lerakása közben alaposan összevertek.
Egy évvel ezelőtt, a debreceniek dicsőséges menetelése idején Orbán még DVSC sállal a nyakában tájolt a tévék kamerái előtt. Pedig akkor még csupán legföljebb népünk legjobbjai mertek arról álmodni, hogy hamarosan győz a Nagy Április Forradalom.
Föld S. Péter
A cikk eredetije a Klubhálón és a Nolblogon olvasható.
