Most & itt 2010-10-19
Tizenkettedik évfolyam, hetvenhatodik
(Ötszázkettedik) csapás
Orbán, takarodj!
Majdnem pontosan két évvel ezelőtt, 2008. október elején Orbán Viktor a XIV.
Polgári Gondola rendezvényre tartva, az őt szállító autóban interjút adott az OV
tévé stábjának. Meglepően őszintén és szokásától eltérően egyértelműen fogalmazott
a Fidesz leendő kormányzásáról. Azóta sem hallottunk tőle ilyen világos beszédet, már
csak ezért is érdemes idézni néhány akkori mondatát:
„… senkinek se legyenek illúziói, ha jön egy polgári kormányzás, amely a lehetőségekhez
képest a legjobban teljesít, nem lesz ilyen hazug, kiégett, tehetségtelen, álszent és
ripacskodó, mint a mostani kormányzat, attól még ez nem fog mindig tetszeni ezeknek
az embereknek. Majd lesz Orbán, takarodj is természetesen, és a torkok ugyanazok
lesznek, ahonnan ezek a hangok jönnek, mint amelyek most, azt hiszem".
Lesz hát Orbán, takarodj, maga a mostani miniszterelnök ígérte, még ellenzéki
korszakában. Jelenleg ez még persze odébb van, a Fidesz és a nemzet örökös
miniszterelnökének népszerűsége töretlen, mint a száron hagyott tengeri - a Fidesz,
ahol tud, tarol, mint az úthenger
A társadalom döbbenten, sokkos állapotban figyeli a magyar történelemben évtizedek
óta nem tapasztalt ámokfutást. A szakszervezetek hallgatnak, Gaskó, Éger és egyéb urak sunyin lapítanak, Cser Ágnesnek, és a hozzá hasonló „érdekvédőknek” nyoma veszett. A pedagógusok szószószólói sem hallatják a hangjukat, annak ellenére, hogy ők még ígéretet sem kaptak arra, hogy javulnának az életkörülményeik, a kilátásaik.
Pedig ez a mostani kormány, a sorozatos győzelmek ellenére nem egy verhetetlen
csapat. Éppen ellenkezőleg: csapnivalóan pocsék, vagy legföljebb középszerű
játékosokból áll, minden poszton elkélne egy-egy jó igazolás. A védősor gyakran luftot
rúg, a középpályások nem tudják megtartani a labdát, a csatárok pedig az égbe lövik a
helyzeteket.
Mégis, ahol pályára lépnek a fiúk, nyernek. Nincs ebben ellentmondás: gyenge a
mezőny, sőt, azt kell mondanunk, hogy nincs ellenfél.
Vidékre szakadt egykori baráttal beszélgettem a napokban. Nem kedveli Orbánt és a
Fideszt, még sohasem szavazott rájuk. Mégis, azt mondja, nem örülne, ha már most
megbuknának. Azért nem, mondja, mert a másik oldalon jelenleg nincs olyan erő, aki
hitelesen megjelenhetne.
Nemcsak ilyen erő nincs, tegyük hozzá – semmilyen erő sem látszik a Fidesz
ellenében. Néma döbbenet van, sokkos állapot. A bankok igyekeznek jó képet vágni a dologhoz, és titokban azt méricskélik, miként tudnák a veszteségeiket mérsékelni. (A
részvényeseik ugyanis nem díjazzák, ha a megszokottnál és az elvártnál kevesebb szelvényt vagdoshatnak, hiába hatalmazták fel a zemberek erre a nemzeti együttműködés kormányát).
A multik közül a TESCO-val lesz a legjobban kiszúrva. Szív még a Spar és az Auchan, a nemzeti érzelmű CBA, úgy tűnik, megússza: sok kis cégből tevődik össze a cég, s bár összárbevételük jelentős, egyenként számolva szinte teljesen mentesülnek a válságadó alól.
Egyedül az önkényesen megrövidített, a miniszterelnök által leszólt nyugdíjpénztárak
készülnek az alkotmánybírósághoz fordulni. Kérdés, mikor tárgyalják majd a
beadványukat, és az is érdekes lesz, hogy a Stumpf Istvánnal súlyosbított testület
vajon miként lesz képes a szakmaiság szempontjainak érvényt szerezni.
Nincs a pálya másik térfelén senki, ellenfél nélkül pedig még egy megyei második
osztály színvonalán futballozó csapat is győzelemre van ítélve.
Nem az a baj, hogy a baloldal gyenge és megosztott – ez legyen az ő belügyük – hanem
a civil szféra az, amely ma nem látszik sehol. A média - tisztelet a kivételnek –
tisztesség tekintetében romokban, a közszolgálati tévében mintha kivétel nélkül
hajbók-mikrofonállvány szakon végzett riporterek dolgoznának.
Lesz még Orbán, takarodj!, mondta a mostani kormányfő két évvel ezelőtt. Egyelőre
ennek halványlila segédnyoma sem látszik.
Pedig, ahogyan az egykori vicc poénja mondja: lenne rá igény.
Föld S. Péter
A cikk eredetije a Nolblogon olvasható.
