Most & itt 2010-11-11
Tizenkettedik évfolyam, nyolcvannyolcadik
(Ötszáztizenegyedik) csapás
Pofátlan végkielégítések
- Elnök úr!
- Mondjad, Jánosom.
- Lenne rám néhány perce?
- Hát hogyne lenne, Jánosom! Te vagy a mi frakcióvezetőnk, hogy a bánatba ne lenne terád időm!
- Köszönöm, elnök úr!
- Hagyd már ezt az elnökurazást, Jánosom! Szólíts te is úgy, ahogyan a többiek.
- Köszönöm. Szóval, Viktátor...
- Viktátor? Hát ez meg mi a fene, Jánosom?
- Bocsánat, Viktort akartam mondani.
- Na, ki vele Jánosom, mi a pálya?
- A végkielégítések visszamenőleges megadóztatásáról lenne szó.
- Ez jó, Jánosom, nekem is tetszik. Láttad a kommancsok pofáját a parlamenti vita közben? Majd behaltam a röhögéstől, ahogy néztem a savanyú képüket.
- Tényleg nagyon mókás volt. Hanem lenne itt valami.
- Mondjad Jánosom, megoldjuk.
- Tegnap benn voltam az egyik kereskedelmi tévében, ott kérdezte a riporter, hogy miért éppen öt évre visszamenőleg kell a végkielégítések után adót fizetni. Amikor pedig, így a riporter, az első Orbán-kormány távozó miniszterei és államtitkárai is nagy végkielégítéseket vettek föl.
- És te? Mit mondtál annak a firkásznak Jánosom?
- Szó szerint azt, hogy senki nem tiltja meg nekik, hogy ezt visszafizessék. Én azt gondolom, hogy ez lelkiismeret kérdése is alapvetően. És, ezt mondtam a kamerák előtt, meg fogok keresni minden érintettet, és jelzem nekik, hogy a frakció álláspontja szerint ez helyes.
- Nagyon jól mondtad, Jánosom.
- Hát most itt vagyok, Viktor.
- Látom, Jánosom, hogy itt vagy. Elmondanád, hogy miben segíthetek? Tudod, sok a dolgom...
- Amikor 2002-ben távoztál a kormányfői székből...
- … és ellenzékbe került a haza...
- ..akkor te, Viktor, 5 597 000 ezer forintot vettél fel. Ebből 3 525 000 ezret kellene visszaadni.
- Három és fél milliót? Már miért kellene visszaadnom? Az a pénz nekem járt.
- A törvény szerint, Viktor, tényleg járt. A jó erkölcs szerint viszont...
- Tudom, Jánosom, hogy mi a jó erkölcs, a Szijjártó is mindig elmondja a tévében: visszaszerezzük a pofátlanul magas végkielégítéseket. Te, Jánosom, megfigyelted, hogy milyen mulatságosan mondja ezt a Szijjártó? Tőle tudom, hogy két napig gyakorolta a tükör előtt. Először mindig elröhögte magát, de végül sikerült neki. Ügyes fiú a Péter, lehet, valamikor őt nevezem ki utódomnak...De mondd, Jánosom, miről akartál velem beszélni?
- A három és félmillióról, Viktor. Hogy vissza kellene fizetned.
- A Fletó már visszaadta a pénzt? Vagy az a másik... a Bajnai.
- Ők egy forintért voltak miniszterelnökök, Viktor.
- De végkielégítést kaptak!
- Kaptak, de nem vették föl. Továbbutalták valamilyen gyerekeket segítő alapítványnak.
- Na, és azoktól nem lehet ezt a pénzt visszavenni?
- Viktor, nem tetszene az embereknek. Éhes és beteg gyerekektől visszavenni a pénzt...
- Jó, Jánosom, de áruld már el, tulajdonképpen mit akarsz te tőlem?
- Mondtam már, Viktor. Vissza kellene fizetned a 3 és félmilliót. Tudod, a jó erkölcs, amiről mindig papolunk.
- Miből, Jánosom, mondd meg nekem, miből fizessem vissza? Nagy a család, öt gyereket kell eltartani, tavaly Anikóval Mexikóban voltunk.
- Értem, Viktor. Tehát nem fizeted vissza a három és félmilliót?
- Most nézz meg alaposan Jánosom, madár vagyok én? Szőrös a hátam?
- Nem tudom Viktor, még sosem zuhanyoztunk együtt...
- Na, jól van, ezt megbeszéltük, Jánosom. Van még valami?
- Nincs más, Elnök úr. Ennyi lett volna.
- Szólíts csak nyugodtan Viktornak. Tudod, hogy nem szeretem a csendőrpertut.
Ezt a cikket a Nolblogon is elolvashatod.
Föld S. Péter
