Most & itt 2010-11-17
Tizenkettedik évfolyam, kilencvenedik
(Ötszáztizenharmadik) csapás
Felhatalmazottak
Nézem az embereket – látszólag nincs rajtuk semmi különös, olyanok, mint azelőtt: jók, rosszak, gyarló földi halandók.
De csak külsőleg olyanok, mint régen, belül mintha megváltoztak volna. Mások lettek, mint amilyenek voltak.
Még látszik az arcukon néha egy kis értetlenség, de már kezdenek hozzászokni, hogy alig történhet olyan, amire ne ők hatalmazták volna fel a kormányt.
Mert az egy dolog, hogy pártunk és kormányunk megnyirbálja az Alkotmánybíróság jogköreit, hogy visszamenőleges hatállyal különadókat ró ki politikai ellenlábasaira, semmisnek nyilvánít évekkel ezelőtti bírósági ítéleteket. Ezt akarták az emberek.
A legtöbben azt követelték a kormánytól, hogy nyúlja le a magán-nyugdíjpénztárakban megtakarított pénzüket. Mert ők, így az emberek, addig nem nyugszanak, amíg ezt a pénzt tőlük el nem veszik. Az emberek ugyanis tudják, hogy a saját pénzük náluk nincs jó helyen. Egyedül a kormánynál van jó helyen a pénzük, a kormány tudja, hogy az embereknek mit érdemes kezdeni a saját pénzükkel. Ezért jó, ha van egy nagy, erős, igazságos kormány a közelben, aki megakadályozza őket a pénzük felelőtlen kezelésében.
Nem úgy akadályozza meg őket a pénzük felelőtlen kezelésében, hogy érvekkel megmagyarázza nekik, mi lenne a helyes gazdasági magatartás, hanem úgy, hogy elveszi tőlük a pénzt, nehogy bohóságokra költsék.
Szóval, ezt követelték az emberek, ami messzemenően érthető. Azt persze jó lenne tudni, mikor adtak felhatalmazást arra, hogy a visszamenőleges különadó Szász Károlyra ne vonatkozzon. Nem mintha Szász Károly nem érdemelte volna meg azt a mintegy 131millió forintot, amelyet elbocsátása után végkielégítésként kifizettek neki. (Mindegyikünk megérdemelne 131 milliót, miért épp Szász Károlynak ne járt volna?)
Most ebből a pénzből 126 milliót vissza kellene fizetnie, ami az emberek szerint nem igazságos. Ezért hatalmazták fel az emberek a kormányt, hogy Szász Károlyt megkímélje ennek a jelentéktelen összegnek a visszafizetésétől.
Mert tényleg nem sok az a 126 millió forint – az iszapkatasztrófa károsultjai javára beérkezett mintegy 1,2 milliárdhoz képest például kifejezetten elenyésző. 1,3 milliárd forint jött össze ugyanis az emberek felajánlásaiból, ám ebből a pénzből idáig csupán 33 millió forintot utaltak ki a kolontáriaknak és a devecserieknek. (Ismerjük jól a kolontári és a devecseri mentalitást: ha többet kaptak volna, nyilván azt is elköltenék).
Persze, a többi pénz is megvan valahol, szó sincs arról, hogy a kormány, vagy bárki más eltette volna. Csak hát az a helyzet, hogy az emberek most arra hatalmazták fel a kormányt, hogy egyelőre még ne mondja meg, mikor és hogyan lesz majd kifizetve a többi pénz. És azzal is megbízták a Kedves Vezető kabinetjét, hogyha bárki firtatja, mi van a pénzzel, a világért el ne árulják!
Nem azért volt a forradalom, hogy a kormány mindenkinek mindent kikotyogjon. Jól néznénk ki, ha kiderülne, hogy pletykás kormányunk van, vénasszonyok gyülekezete. Nem ezért szavaztak rájuk az emberek, hanem hogy mostantól gondoskodjanak rólunk a legjobb tudásuk szerint.
Ha a Fidesz holnap úgy látja jónak, hogy nekünk az a jó, ha lesöpri a padlásokat, hamar kiderülne, hogy ezt is az emberek akarták. Egyelőre persze nincs erről szó, még csak a takarítóeszközök beszerzése zajlik, úgyhogy még nem kell ezt akarni, ne tessék előre sietni, mindent a maga idejében.
Furák az emberek mostanában. Annyi mindenre hatalmazták fel a kormányt, hogy ha nem a saját szemükkel látnák, talán el sem hinnék.
Ezt a cikket a Nolblogon is elolvashatod.
