A népi gyógymódok reneszánszukat élik. Fűben, fában van az orvosság. Internetes levelezőpartnereim is ellátnak mindenféle egészségmegőrző recepttel. Ha követném az utasításokat, abból állnának a napjaim, hogy gyógynövényeket gyűjtök, szárítok, porrá török, főzök, forrázok, továbbá teákat, kencéket, pakolásokat készítek, kortyolok és használok. Tehát nem élem az életet, hanem fenntartom. Egy súlyos betegnél érthető, ha csak a baja foglalkoztatja, de a megelőzésre talán kevesebb energia is elegendő.
A népi gyógyászat olyan, mint a politikai kampány. Nehéz különválasztani az érdemi információt a hablatytól és a hókuszpókusztól. Egy régi könyvben érdekes receptek és gyógymódok leírását találtam. Arra is tanácsot ad a szerző, mit tegyen, aki véletlenségből lenyel egy kígyót. (Előfordul az ilyesmi a legjobb családban is.)
Egyes számú javallat: „ha valaki elnyeli a kígyót, téntát igyék, ez megöli benne.”. Másik módszer: „Lábánál fogva köttessék fel az olyan ember, szája légyen nyitva és feje alá tétessék meleg tej, ennek szagát megérezvén, kijön.”.
Tanítják-e vajon ezt az orvosi egyetemen?
