Most & itt 2011-01-25
Tizenharmadik évfolyam, kilencedik
(Ötszázharminchetedik) csapás
Éjjel, nappal, minden hullámhosszon
Hazudik a kormány.
Amikor egy héttel ezelőtt Strasbourgban az Európai Parlamentben a képviselők felmosták Orbán Viktorral a padlót, a magyar miniszterelnök azt mondta, hogy a magyar népet sértegetik. Hiába kezdte beszédét Daniel Conh-Bendit azzal, hogy ő szereti a magyarokat, sírt, amikor 1954-ben elveszítettük a labdarúgó világbajnokságot és élete első tüntetésén épp az 1956-os magyar forradalommal való szolidaritás miatt vett részt.
Hiába mondta, hogy mennyire tiszteli a magyar múltat, Orbán kinevezte magát magyar népnek és kollektíven megsértődött.
Kikérte magának, hogy kétségbe vonják a demokratikus elkötelezettségünket, és hogy bennünket, a szabadságért mindig harcolni kész magyarokat Chavez-hez hasonlítsanak.
Pedig csupán a Kedves Vezetőt hasonlították Chavez-hez, őt nevezték despotának és rajta kérték számon a demokrácia intézményeinek lebontását.
Az Európai Bizottság ezt követően levelet írt a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban. A levél már pénteken megérkezett Magyarországra, de senki nem mondott róla semmit. Csak technikai jellegű problémákat vetettek fel benne, állította a kormány illetékese, és ezt szajkózta a kormányhoz közeli közszolgálati média.
Éjjel, nappal, minden hullámhosszon.
Pedig hát, nagyon nem.
Ha tényleg csak technikaiak lettek volna azok a problémák, akkor miért verték órákon keresztül a tamtamot Strasbourgban? Miért ültették Orbánt a szégyenpadra?
Talán mégsem csak technikai problémákról volt szó? Lehet, hogy mégis a demokráciát féltették? A vélemény, a szólás, a sajtó szabadságát, amire oly büszkék Európában?
Aztán kiszivárgott, hogy a magyar kormányhoz (néphez?) írt levélben komoly aggodalmakat fogalmaztak meg. Hogy milyeneket, azt először nem lehetett tudni, a kormány, mint bukott diák a rossz bizonyítványt, napokig dugdosta a levelet. Nem mutatta meg senkinek, nyilván nem akart fájdalmat okozni a magyar népnek.
A kormány kapta a levelet, mondta Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár.
Akkor most, hogy is van ez? Strasbourgban a magyar népet sértegették, de a levelet a kormánynak írták?
A kormány lenne a magyar nép?
A magyar nép lenne a kormány?
Az ötvenhárom százalék lenne a kétharmad?
A kétharmad a háromharmad?
Éjjel, nappal, minden hullámhosszon.
Aztán kiderült, mi van a levélben. Előbb-utóbb minden kiderül.
Neelie Kroes, az Unió médiaügyekért felelős biztosa levelében komoly aggodalmának adott hangot. Azt írta, ha két héten belül nem kapnak választ, vizsgálatot indítanak Magyarország ellen. De nemcsak akkor indul vizsgálat, ha nem érkezik meg időre a válasz: akkor is ügy lesz a dologból, ha a válasz nem lesz megfelelő.
Innen is látszik, hogy csupán technikai kérdésekről van szó. Jelentéktelen semmiségekről. Három bagatell.
Éjjel, nappal, minden hullámhosszon.
Leginkább azt nem lehet tudni: előre megfontoltan, szakmányban hazudnak, vagy csak egyik csapdából a másikba kergetik magukat. Tisztában vannak azzal, hogy nem mondanak igazat, vagy már maguk is elhiszik a saját hazugságaikat?
Orbán népnek hazudja magát, vagy valóban azt hiszi, hogy ő a nép?
Ha előbbi, nagy a baj. Ha utóbbi, még annál is nagyobb.
A legnagyobb baj, hogy Orbán baja a mi bajunk.
Mi vagyunk a nép, de ő hozza ránk a bajt.
Éjjel, nappal, minden hullámhosszon
Föld S. Péter
A cikk eredetije a Nolblogon olvasható.
