Most & itt 2011-02-01

Tizenharmadik évfolyam, tizenegyedik

(Ötszázharminckilencedik) csapás

Ott, ahol a párt szakad

Ha én párt volnék, teszem azt MSZP, fognám magam, és minimum kétfelé szakadnék. De inkább háromfelé, merthogy ennyi párt is bőven kitelne belőlem. És minél hamarabb jönne ez a szakadás, annál jobb lenne nekem. Ha jót akarnék magamnak, nem halogatnám a műtétet sokáig - minél később kerül rá sor, annál rosszabb. Annál kisebb az esély a túlélésre.

És nem félnék attól, hogy mostantól nem egy párt lennék, hanem kettő, vagy esetleg három. Így sem egy párt vagyok már: ahány önjelölt vezér, annyi párt van ebben az egy pártban.

Ha platformnak nevezik őket, akkor is.

És sehol nincs az megírva, hogy a Fideszt csak egyetlen párt – jelesül az MSZP – taszíthatja le a trónról. Megteheti ezt több párt is – sőt, jelen állás szerint csak több pártnak van erre esélye. Több, egymástól különböző, de együttműködésre képes pártnak. Olyan pártoknak, amelyek másként politizálnak, ám közös az értékrendjük, vagyis – szemben a Fidesszel, – demokratikus alapon működnek.

Minderre lenne igény, hiszen a jelenlegi kormányzópártról bebizonyosodott, amit már korábban is tudni lehetetett: hogy hazug és demagóg, pökhendi és populista, nemzetellenes és nemzetvesztő. Lebontja a demokratikus intézményeket, leépíti a szólásszabadságot, lejáratja az országot.

A mostani MSZP, jelen állapotában, száz év alatt sem tudja leváltani Orbán kormányát. Nem mintha a Fidesz leválthatatlan lenne. Épp ellenkezőleg: nagyon is selejtesre sikeredett mű, hozott anyagból összetákolt, magát erősnek mutatni akaró, ám valójában rozoga tákolmány. Félelmetesnek látszó Vezérrel az élén – aki egyébként csak addig félelmetes, amíg félünk tőle.

Van igény a leváltásukra, ez onnan is látszik, hogy rohamosan növekszik a párttól távolodó, a bizonytalanok táborát növelők száma. Ettől azonban a másik oldalon még nem lesz jobb, legföljebb kevésbé rossz.

Azoknak, akik kiábrándultak a Fidesz szemfényvesztéseiből, vagy soha nem is dőltek be a csalárd mutatványnak, most még nincs hová szavazniuk. Az MSZP ugyanis nem egy párt, hanem több. Benne van Gyurcsány Ferenc pártja – van, akinek ez az irány tetszik. Benne van Szanyi Tibor pártja – sokan vakon követnék Szanyi kapitányt, bárhová is indul. És szabad szemmel is jól látható benne a sokak számára szimpatikus „régiek” pártja: Lendvai Ildikó, Kovács László, Kiss Péter, Szekeres Imre pártja ez.

Talán még a jelenlegi pártelnöknek, Mesterházy Attilának is vannak követői, lehet, még neki is van pártja a baloldalon.

Csak látszólag járna rosszul az MSZP, ha ma szétszakadna, valójában jól jönne ki ebből a katarzisból. Mert vannak, akik kedvelik Gyurcsányt, de azért nem mennek a MSZP-vel, mert nem értenek egyet Szanyival. Vagy: szeretik Szanyit, de unják már a párt régi embereit. Vagy: épphogy az „öregekkel” szimpatizálnak, ám sok nekik Gyurcsány tempója, ki nem állhatják a stílusát, dinamizmusát.

Ha három párt lenne az egyből, mindenki, aki nem akar a Fideszre szavazni, megtalálhatná a maga politikai tömörülését. Talán még azok is választhatnának maguknak ehető ételt a bővülő étlapról, akik korábban soha nem szavaztak a szocialistákra.

Nincs ma olyan párt, amely képes lenne elküldeni a mostani kormányt. De nem is kell, hogy egyetlen egy párt váltsa le Orbánékat, semmi szükség rá, hogy egyetlen párt lépjen a mostani egy-párt helyébe.

A műtétet már nem sokáig lehet halasztani – minél később fekszik kés alá a paciens, annál rosszabbak a gyógyulás esélyei.

Sokan és egyre sürgetőbben várnak a gyógyulásra.

Föld S. Péter

A cikk eredetije a Nolblogon olvasható.