Most & itt 2011-02-15

Tizenharmadik évfolyam, tizenhatodik

(Ötszáznegyvennegyedik) csapás

Körkörös védelem

Csak részben igaz, hogy a miniszterelnök a parlament tavaszi nyitó ülésén megint nem mondott semmit. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy nem azt mondta, amit mi vártunk.

Mert mi, balga népek, programot vártunk, konkrétumokat. Nem lózungokat, mert azokkal nálunk is teli a padlás. Dunát tudnánk rekeszteni hülye szlogenekkel, de nem tesszük, mert volt gyerekszobánk, és van bennünk jóérzés. Olyat, hogy mindenki dolgozzon, aki tud, mi is tudunk mondani, ehhez nem muszáj miniszterelnöknek lenni. Meg, hogy növekedjen a termelés, csökkenjen a bűnözés.

És az sem egy nagy nóvum, hogy Orbán felkérte Matolcsy Györgyöt, intézkedjen, hogy minden munkaképes magyar dolgozhasson. Matolcsy meg most törheti a fejét, ki van neki adva a feladat, végre kell hajtani. Egy hónappal ezelőtt, amikor a West Balkánban a tragédia történt, Pintér Sándort kérte a miniszterelnök, hogy intézkedjen. Hogy többé ne fordulhasson elő ilyen tragédia.

Az a lényeg, hogy mindig azt kell felkérni a feladatra, aki illetékes. Már most szólok, valaki jelezhetné a mezőgazdaságért felelős államtitkárnak, hogy ne fagyjon el a termés. Tegyen róla, hogy legyen elég csapadék, de ne túlságosan sok, mert akkor meg elrohad minden.

És a kulturális államtitkár is tehetne valamit, hogy a színházakban jó darabok menjenek.

Nem nagy kunszt, csak szólni kell.  Zsdanov elvtárs, aki anno Sztálin elvtárs ideológiai jobb kezeként funkcionált, már évtizedekkel ezelőtt kiadta az ukázt: írók, alkossatok remekműveket! Az írók pedig, mi mást is tehettek volna, egyre másra ontották magukból a remekebbnél remekebb alkotásokat. Mert volna csak egy is közülük nem remekműveket alkotni!

Úgyhogy, nem gondolnám, hogy a miniszterelnök nem mondott semmit hétfőn a parlamentben. Épp ellenkezőleg: kifejezett konkrétumok is elhangzottak. Elmondta nekünk, hogy ő megvédte a magyarokat. Ez most az új varázsszó, a megvédés. A kormány megvédte a nyugdíjakat, nehogy a felelőtlen magánpénztárak eltőzsdézzék. Merthogy a tőzsdézés a kormány olvasatában nem egy gazdasági tevékenység, hanem egy szitokszó. Maga az erkölcsi fertő.

És a nagycsaládosok is meg vannak védve, valamint a tanárok, az orvosok. Meg van már védve itt mindenki.

De most legutóbb globálisan is meg lettünk védve, nemcsak társadalmi csoportonként. Maga a miniszterelnök mondta, hogy Brüsszelben ő az összes magyar embert megvédte. Merthogy ránk támadtak, magyarokra. A magyar ember érzékenységét ütötték, arra lett rárontva.

Ha nincs Orbán, ki tudja, lennénk-e még egyáltalán?

Nem vitatkoznék a miniszterelnökkel, értelmetlen időpazarlás lenne. Inkább csak hangosan gondolkodom: miért bennünket támadnak mindenhonnan? Mitől van az, hogy bármerre nézünk, ellenségekkel vagyunk körülvéve? Mi baja van a világnak velünk?

Nem vagyunk elég szépek, magasak, és karcsúak? Kicsi, köpcös, korpulens, vagyis, antidemokratikus népnek tartanak bennünket?  Vagy épp ellenkezőleg? Lehet, hogy mégsem lenézésből támadnak minket, hanem azért, mert irigyelnek? Mert szebbek, jobbak, okosabbak vagyunk, mint a többi nép? Gyorsabban futunk, magasabbra ugrunk, jobban ütjük a tenyerest?

A Balatonra fáj a foguk? A Dunára, a Velencei tóra? Magukénak akarják Debrecent, Szegedet, Budapestet? Netán magát Felcsút-Székesfehérvárt?

Valami oka lehet annak, hogy mostanában mindenki bennünket támad. Nem Orbán Viktort, nem is a kormányt, hanem bennünket, magyarokat.

Még jó, hogy Deutsch Tamás egykori apósa, Für Lajos feltalálta nekünk a körkörös védelmet. Ez a magyar csodafegyver, ennek segítségével megvédjük magunkat mindenkitől.

Ha nem támadnak, annál inkább.

Föld S. Péter

A cikk eredetije a Nolblogon olvasható.