Névjegy

Magyar karikaturisták "Névjegyei"

Balázs-Piri Balázs
Barát József
Békési József Sándor, Joe
Dallos Jenő
Dluhopolszky László
Fenekovács László
Földes Vilmos
Gyöngy Kálmán
Jelenszky László
Krenner István
Lakatos Ferenc
Lehoczki Károly
Léphaft Pál
Marabu
Nemes Zoltán
Pápai Gábor
Rau Tibor
Sajdik Ferenc
Szmodis Imre
Szűcs Édua
Tónió
Varga (Zerge) Zoltán
Weisz Béla
Zsoldos Péter

Ludas Matyi újság

Friss topikok

  • takacsveca93: Ha igazán fantasztikus akciókra és folyamatosan frissülő szórólapokra vágysz, akkor csekkoljatok i... (2017.11.08. 09:55)
  • Ludas Matyi újság: Orblio LACI? BÉLA? (2016.12.09. 23:11) DALLOS JENŐ :/miniatűr könyvek ,sorozat/
  • Gergely Pap: Kedves Laci! A képeid ugyanúgy tetszenek, mint 67-ben a Kossuth nyomdában. További jó egészséget. (2016.11.13. 18:36) Pápai Gábor
  • Feriba: Csak a szöveg tartalmát próbálom előásni! (2016.10.09. 19:38) HALÁSZ GÉZA
  • Feriba: -Azt mondták, szépen mosolyogjak a NAVos ellenőrre! (2016.10.09. 19:34) HALÁSZ GÉZA

 

MOST & ITT 2011-03-24
TIZENHARMADIK ÉVFOLYAM, HUSZONNYOLCADIK
(ÖTSZÁZÖTVENHATODIK) CSAPÁS
 
 
Magyarok közt egy európai
 
Szerdán délután temetésen voltam. Ranschburg Jenőt temették a Fiumei úti sírkertben. Nem ismertem személyesen a nagyszerű pszichológust, „csak” szerettem, tiszteltem és csodáltam, mint olyan sokan ebben az országban.
Ettől azonban még nem mentem volna ki Ranschburg temetésére. Nem szoktam számomra ismeretlen emberek temetésére járni – elég az embernek, ha időnként barátokat, ismerősöket, családtagokat kell búcsúztatni.
Még csak nem is azért mentem ki a Fiumei útra, mert ugyanabba gimnáziumba jártunk. Igaz, Ranschburg jó néhány évfolyammal előttem koptatta a Madách Gimnázium padjait, de még sok évtized múltán is szeretettel és büszkeséggel tölt el, hogy annyi kiváló emberrel járhattam egy iskolába: Konrád Györggyel, Tabi Lászlóval, Vekerdy Tamással, Gálvölgyi Jánossal, és még nagyon hosszan sorolhatnám
De még emiatt sem mentem volna ki a temetésre.
Egyetlen mondat miatt éreztem úgy, hogy ott a helyem a Fiumei úton. Egyetlen pimasz, bántó, bunkó mondat miatt mentem ki szerdán a temetőbe.
Amikor március 10-én meghalt Ranschburg Jenő, a magát polgárinak mondó Heti Válasz online vátozata a következő gyalázatos címmel közölte az egyik legnagyobb magyar pszichológus halálának hírét: Meghalt Gyurcsány bizalmasa.
Mintha bárki is arról is ismerte volna Ranschburgot, hogy jóban volt az egykori miniszterelnökkel. Ami amúgy igaz: bizalmasa volt, és barátja Gyurcsány Ferencnek. Ha jól tudom, tanácsadója is egy időben.
Az a legnagyobb aljasság, hogy ezt a Heti Válasznál is tudták. Tudták, hogy ki volt Ranschburg Jenő, mekkora óriása nem csak a tudományának, de Magyarországnak is.
Ostoba, aljas és mérhetetlenül bunkó dolog volt, amit a Heti Válasz művelt.
Szokták mondani, én is ezt gondoltam egy időben, hogy a Heti Válasz vállalhatóbb, mint a vele egy oldalon működő újságok. „Lightosabb”, mint a többi Orbán-közeli lap, kevésbé ordas, mint a Magyar Hírlap, nem olyan szélsőséges, mint a Demokrata.
Azt gondoltam idáig, hogy azokhoz képest egészen elviselhető.
Az ominózus mondat óta már nem így gondolom. Buta, ostoba és gonosz címmel búcsúztatni egy nagyszerű, a Heti Válasz szerkesztőinél nagyságrendekkel tisztességesebb embert – bunkóság ez, nincs rá jobb szó.
Nem „Gyurcsány bizalmasa” halt meg március 10-én, hanem egy nagyszerű ember.
Magyarok közt egy európai.
 
 
 
Föld S. Péter

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aludasmatyi.blog.hu/api/trackback/id/tr752768647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása