Nem kell ide sajtótörvény, simán elhallgattatom a papát mozdonnyal
2011. aug. 20. 23:54 - írta BlikkHu
A csajom bejegyzése: Gazsi kis kannával locsol. gábor: mit szoktatok énekelni locsolás közben? gazsi: ezt a tulipánoktól kérdezted?
-Ez éltet, minden időkben. Látszólag én tartom el őket, valójában ők tartanak engem, erős kezekkel. Egyik nap ezt jegyeztem fel:Kora reggel: Gazsi épít, bambulok. Valami megérint, nyomában mélységes csönd. Évtizedes, szakadatlan sivítás hallgatott el a fejemben. Ez a csengő azóta csörömpölt odabenn, mióta első ernyős balesetemben, eszméletvesztés ellen küszködve rám tört a bizonyosság, most meghalok. Nem az a baj, - mondja Bulgakov Volangja – hogy az ember halandó, hanem, hogy hirtelen halandó… Ez az érzés beégett akkor a mentőhelikopterben. De, hát miféle szárny érintett meg, h egyszeriben kiszállt az a temérdek dübörgés? Megláttam a folytatást! Van a József és testvéreiben egy mellékszereplő, a kereskedő, aki elviszi és eladja Józsefet Egyiptomba. Th Mann azt írja, h itt kilép a történelemből. Észre sem veszi, az ő élete továbbra is teli van élménnyel, de az már nem része a Történetnek. Innentől már nem ő számít. Ezt a könnyűséget kaptam azon a reggelen a fiamtól, nem tudom, érzed-e, amit érteni nyilván megértesz, h semmi sem fontos már, elvégeztetett, ha egy vonást sem húzok, akkor is betöltöttem a helyem. Megtalált a béke. Persze, rajzolok, élek tovább, van még mit tenni, ahogy az a kereskedő is kereskedett, nemzett, vagy háborúzott, csak azt már nem a történelemben. Szóval ne féltsetek
