2011. augusztus 31., szerda
Tájkép csata után
Fura. Eljutottam, eljutottunk odáig, hogy a csata elveszett. Újra falak vannak előttem, mintha megint pályakezdő harcos lennék, az új hadjáratokban már nem számítanak rám, ránk. Lehet, hogy nem is lesznek új hadjáratok. Ilyenkor egy öreg harcos többnyire feladja, depressziós tüneteket produkál, felvágja ereit és lekötött bankbetéteit. Ami meglepő, hogy ennek ellenére erőtől duzzogok! Duzzogunk! Mert azt látjuk, hogy győztesek sincsenek, egy-két önmagát túlélő még felzabáltatja lovával a csatatér füvét, amíg végleg el nem zavarják, aztán konyec filma. Arról a csapatról pedig, ami mi volnánk,amiről talán Xenophón, az egykori görög hadvezér is mesélt, senki sem beszél, leírták. A görögök is magukra maradtak, az akkori nagyurak csak legyintettek. Nem kell számolni velük, úgyis elpusztulnak a háború sújtotta, végtelen Perzsiában, de az Anabaszisz beszámolója szerint igenis mindig van remény. Tudni kell, írta Xenophón, hogy a kicicomázott, festett képű perzsa katonák arca felé kell lándzsáinkkal szúrni, hiszen elképesztően hiúk, rettegnek egy esetleges forradástól, valamint össze kell zárni, és legyőzhetetlen falanxban, vállt vállnak vetve kell fölvenni a harcot velük. Ha összetartunk, még a harci elefántok is megfutamodnak. A történet erőt ad, reményt. Kissé nehezíti helyzetünket, hogy ellenségeink barátainknak nevezik magukat, ráadásul láthatatlanok. Nem számít, össze kell szedni magunkat és nem szabad leszegett fejjel elvonulnunk, jöjjön inkább az Anabaszisz, a Felvonulás (a meglepetés erejével). Ez az egyetlen esélyünk. Szurkálódni tudunk, az összetartás valamivel nehezebben megy, ráadásul optimizmusom csalóka lehet, aztán magam is nagyot nézhetek, akár annak a példabeszédnek a hőse, akit elfogtak a bennszülöttek. - Úristen, végem van! - kiált fel, de a mennyei hang fülébe súgja: - Még nincs véged. Lépj előre, és rúgd tökön a törzsfőnököt. Hősünk előre lép, teli csüddel, ahogy azt kell, tökön rúgja a törzsfőnököt. Mire ismét megszólal az égi hang: - Na látod, most van véged!