Névjegy

Magyar karikaturisták "Névjegyei"

Balázs-Piri Balázs
Barát József
Békési József Sándor, Joe
Dallos Jenő
Dluhopolszky László
Fenekovács László
Földes Vilmos
Gyöngy Kálmán
Jelenszky László
Krenner István
Lakatos Ferenc
Lehoczki Károly
Léphaft Pál
Marabu
Nemes Zoltán
Pápai Gábor
Rau Tibor
Sajdik Ferenc
Szmodis Imre
Szűcs Édua
Tónió
Varga (Zerge) Zoltán
Weisz Béla
Zsoldos Péter

Ludas Matyi újság

Friss topikok

  • takacsveca93: Ha igazán fantasztikus akciókra és folyamatosan frissülő szórólapokra vágysz, akkor csekkoljatok i... (2017.11.08. 09:55)
  • Ludas Matyi újság: Orblio LACI? BÉLA? (2016.12.09. 23:11) DALLOS JENŐ :/miniatűr könyvek ,sorozat/
  • Gergely Pap: Kedves Laci! A képeid ugyanúgy tetszenek, mint 67-ben a Kossuth nyomdában. További jó egészséget. (2016.11.13. 18:36) Pápai Gábor
  • Feriba: Csak a szöveg tartalmát próbálom előásni! (2016.10.09. 19:38) HALÁSZ GÉZA
  • Feriba: -Azt mondták, szépen mosolyogjak a NAVos ellenőrre! (2016.10.09. 19:34) HALÁSZ GÉZA

2011. augusztus 31., szerda

Tájkép csata után

 
Fura. Eljutottam, eljutottunk odáig, hogy a csata elveszett. Újra falak vannak előttem, mintha megint pályakezdő harcos lennék, az új hadjáratokban már nem számítanak rám, ránk. Lehet, hogy nem is lesznek új hadjáratok. Ilyenkor egy öreg harcos többnyire feladja, depressziós tüneteket produkál, felvágja ereit és lekötött bankbetéteit. Ami meglepő, hogy ennek ellenére erőtől duzzogok! Duzzogunk! Mert azt látjuk, hogy győztesek sincsenek, egy-két önmagát túlélő még felzabáltatja lovával a csatatér füvét, amíg végleg el nem zavarják, aztán konyec filma. Arról a csapatról pedig, ami mi volnánk,amiről talán Xenophón, az egykori görög hadvezér is mesélt, senki sem beszél, leírták. A görögök is magukra maradtak, az akkori nagyurak csak legyintettek. Nem kell számolni velük, úgyis elpusztulnak a háború sújtotta, végtelen Perzsiában, de az Anabaszisz beszámolója szerint igenis mindig van remény. Tudni kell, írta Xenophón, hogy a kicicomázott, festett képű perzsa katonák arca felé kell lándzsáinkkal szúrni, hiszen elképesztően hiúk, rettegnek egy esetleges forradástól, valamint össze kell zárni, és legyőzhetetlen falanxban, vállt vállnak vetve kell fölvenni a harcot velük. Ha összetartunk, még a harci elefántok is megfutamodnak. A történet erőt ad, reményt. Kissé nehezíti helyzetünket, hogy ellenségeink barátainknak nevezik magukat, ráadásul láthatatlanok. Nem számít, össze kell szedni magunkat és nem szabad leszegett fejjel elvonulnunk, jöjjön inkább az Anabaszisz, a Felvonulás (a meglepetés erejével). Ez az egyetlen esélyünk. Szurkálódni tudunk, az összetartás valamivel nehezebben megy, ráadásul optimizmusom csalóka lehet, aztán magam is nagyot nézhetek, akár annak a példabeszédnek a hőse, akit elfogtak a bennszülöttek. - Úristen, végem van! - kiált fel, de a mennyei hang fülébe súgja: - Még nincs véged. Lépj előre, és rúgd tökön a törzsfőnököt. Hősünk előre lép, teli csüddel, ahogy azt kell, tökön rúgja a törzsfőnököt. Mire ismét megszólal az égi hang: - Na látod, most van véged!
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aludasmatyi.blog.hu/api/trackback/id/tr103192724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása