Házibulinak is kicsi volt az SZDSZ ünnepsége
Bucsy Levente

2011. november 12., szombat 14:24 A számos sajtómunkással együtt is csak mintegy 30-an voltak bent a III. kerületi pártiroda kisszobájában, ahol az egykor szebb napokat látott politikai formáció országos tanácsa ünnepelte az SZDSZ 23. születésnapját. Rövid múltidézés után kiküldték a sajtót, de az MNO azért rendesen körülnézett a helyen.
Megosztás
RssFacebookIwiwTwitterMyspaceGoogleDeliciousE-mail NyomtatásHirdetésSosem tudhatja az ember, mire számítson az SZDSZ-nél; a legnagyobb kérdés a párt országos tanácsának (OT) szombati ülésén talán az volt, hány liberálist, illetve kiket szólít meg még az egykor szebb napokat látott „koalíciós partner”. Mindenesetre már a Tímár utcai földszintes pártirodán szerzett első benyomások jelezték: a tavaly októberi önkormányzati választásokon mindössze 33 voksot szerző politikai formáció tíz nagypogácsányira töpörödött össze – ennyivel, illetve egy fáradtan kerregő kávégéppel, s még néhány Beszélővel készültek az óbudai esemény népe számára. Hogy már nem túlzottan szívügye senkinek sem az SZDSZ, az előtéri táblácska kiírásai is jelezték. „Elnök: Retkes Attila. Ügyvivők: Papp György, Szu Ignác. Gazdasági vezető: Báli Tibor.” A frakció delegáltja, a jószolgálati közvetítő, a pénzügyi ellenőr és a választmányi tagok rovat üresen, kopottan fecsegte, hogy ez a tábla valaha tele volt a ragasztott, kék betűkkel.

Nocsak, Béki!

– Hol leszünk, Tibor? A kis szobában? – irányult a kérdés a kávégép mellett tüsténkedő idős úr felé. Némi bizonytalanság után kiderült, hogy igen. A nagyteremben hanyagul elfüggönyözött óriásplakát („Van-e 200 001 szabad, demokrata szavazó...”) előtt talán túl kontrasztos is lett volna a sajtóval együtt is mindössze 30 résztvevő látványa.

A kisszobának nevezett helyiség egy osztályterem méretét idézte, amiben padok nélkül azért kényelmesen elfért a néhány tucat résztvevő. A kabátot nem vehette le senki, ugyanis a fűtés nem üzemel már, egy apró, fehér villanyradiátorral próbálták 10 fok fölé tornászni a hőmérsékletet. Mihelyt ez sikerült, fél órás késéssel Horváth Tibor, az OT öblös hangú elnöke emelkedett szólásra, kérve először a pártból már korábban kilépett Béki Gabriellát, hogy mondja el néhány emlékét az SZDSZ 23 évvel ezelőtti megalapításáról.

– Néhányan a hűség példaképei vagytok. Jóllehet, tudjátok, már nem vagyok tagja az SZDSZ-nek, amikor kiléptem, megfogadtam, hogy többet nem lépek be pártba – kezdte emlékezését az egykori pártügyvivő, aki szerint ma mérhetetlenül hiányzik a politikai kínálatból egy liberális erő, ám ő már csak „szurkolni tud”, hogy őrizni tudják ezt a hagyományt. „Bármilyen szomorú lett a vége a próbálkozásnak, visszaemlékezni a kezdetekre jó. Az egész életemben a legszebb, a legizgalmasabb volt ezerkilencszáznyolcvannyolc” – folytatta a múltidézést. „Volt egy nagy március 15-ei tüntetés, és létrejött a Szabad Kezdeményezések Hálózata. Közben az MDF távolságot tartott a demokratikus ellenzék jeles személyiségeitől. Az első pillanattól kezdve Kőszeg Ferivel bátorítottuk egymást, hogy párttá kell alakulnunk. De a fiataloknak ez már mese meg történelem” – fejtegette az önmagát korábbi bázisdemokratának nevező szónok, hozzátéve, Grósz Károlyt erős és erőszakos személyiségnek tartotta, aki miatt nem lehetett tudni, hogy lecsapnak-e az ellenzéki mozgolódásokra.

Nagyon szerette Mécs a Fideszt

Az SZDSZ október 23-ai koszorúzásán mintegy tucatnyi szimpatizáns előtt beszédet mondó Mécs Imre először a szocializmus egyik utolsó választásáról beszélt, ahol hálózatuk 8 aspiránst ki tudott állítani a pártjelölttel szemben., majd rákanyarodott a fő témára. „A 80-as években már minden évben tiltakoztunk valami miatt, később már évente kétszer. A nyolcvannyolcadik év egy nagyon erős év volt. Minden hónapra jutott valami. Boldogok voltunk, mert '56 óta először kiabálhattuk az utcán Nagy Imre és Maléter Pál nevét” – eresztette szabadjára gondolatait a néhány éve az MSZP-ben politikai kitérőt tévő Mécs. Emlékei szerint a Szabad Kezdeményezések Hálózatában vallásos szervezetek is benne voltak, köztük Bulányiékat és a Hit Gyülekezetét említette név szerint, valamint Iványi Gábort. Elmesélte azt is, hogy Magyar Bálint konkrét program mentén igyekezett haladni, ezzel pedig diszfunkcionálissá vált a széles hálózat, „élénk vita volt, hogy lemondjunk-e róluk”.

– A Fideszt mi nagyon szerettük akkor, a szívünk csücske volt. Ma ez különösen jól hangzik. Az átalakulási kongresszus levezetésére fel is kértük Fodor Gábort. Apák és fiúk szindróma volt, igaz, a Fideszt már korábban létrehozták – tette hozzá óvatosan a volt honatya, aki hiába próbált újra az SZDSZ színeiben elindulni a II. kerületi időközi országgyűlési választáson, a szükséges számú ajánlószelvényt nem sikerült összegyűjtenie. Az MDF felé is megfogalmazott kritikát, mondván, „az óvatos duhajok” mentek a fórumba, az SZDSZ ezzel szemben radikálisan, keményen lépett fel. Büszke volt arra is, hogy annak idején, amikor feldobtak egy tízforintost, az közöttük biztosan egy akadémikusra esett. „Persze nehéz volt tudomásul venni, hogy volt egy olyan társadalmunk, amely soha nem élt demokratikus körülmények között, de ez megint másik kérdés. Akkor nagyon boldogok voltunk. Úgy nézett ki, hogy Európa mintaországává lesz Magyarország. A vezérhajó akkor a Szabad Demokraták Szövetsége volt, és ezt a hajót nem szabad hagyni elsüllyedni” – zárta szónoklatát Mécs Imre.

Bár fel volt ajánlva, nem akart senki semmit hozzátenni, mindössze Horváth Tibor sorolt még néhány közvélemény-kutatási adatot a rendszerváltozás idejéről („A lakosság nagyon nagy része azzal értett egyet, amit mi csináltunk!”). Mielőtt a sajtót kiküldték volna az aktuális politikai helyzet megvitatása előtt, hozzábiggyesztette, döntő hiba volt a '94-es koalícióba belemenni a szocialistákkal, de szerinte a magyar liberalizmusnak van jövője.

Az SZDSZ szombatja délután kettőkor a Károlyi-szobor megkoszorúzásával és sajtótájékoztatóval ér véget.

Címkék
országos tanács, SZDSZ, Mécs Imre, Fodor Gábor

Mesterházy lapátra teszi az öregeket
41 kommentSzóljon hozzá!| Megjelent: 2011.11.12. 19:03|Frissült: 2011.11.12. 20:57Gyurcsány bedarálása után új frontot nyitott a szocialista pártelnök. Kongresszusi riport.

Nem tudjuk, noteszbe jegyzi-e Mesterházy a tennivalóit. Ha igen, az első pont az elintézendők között – Gyurcsányt kilökni a tízedikről – három hete kipipálva. A második pont kétségtelenül a "régi elvtársakat bezárni a kisszobába". Erről szólt az MSZP szombati kongresszusa.

Mesterházynak súg a gép / Fotók: Berecz Valter

„Új politika, új struktúra” épül az MSZP-ben, amihez új szereplőkre van szükség – így fogalmazott a pártelnök. „Mindenkire számítunk, de nem ott, ahol az elmúlt húsz évben.” Mesterházy kérte a „régieket”, hogy „kicsit lépjetek hátra, és a háttérből segítsetek”. Az idea vastapsot kapott a küldöttektől.

Az elnöki referátum koreográfiája is ezt a vérvörös üzenetet húzta alá. Mesterházy tőmondatban köszönte meg mindazt, amit Gyurcsánytól kapott a párt, majd kijelentette, „ezzel a köszönetnyilvánítással az MSZP lezárta ezt a kérdést”. Percekkel és bekezdésekkel később pedig így szólt: „A mai kongresszuson helye van köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt húsz évben képviselték politikánkat.” Hatásszünet.

Nem lennénk most Kiss Péter, Lendvai Ildikó, Lamperth Mónika, Szekeres Imre, Juhász Ferenc, de talán még Szanyi kapitány sem. Pláne, hogy Mesterházy azt mondja: „Lezárjuk a szekértábor politikát, a kibeszélést.” Ennek érdekében a jövőben – a Gyurcsány-afférból okulva - gyorsítva zajlanak majd az esetleges kizárások. Mostanáig négy fellebbezési fórum létezett, melyeken akár másfél évig is húzódhatott az eljárás. Mától viszont mindössze két szint létezik; a megfellebbezhetetlen kör a kongresszuson életre hívott Országos Etikai és Fegyelmi Tanács, melynek a vezető tisztségviselők ügyében mindössze nyolc napja lesz határozathozatalra. Konkretizáljuk: ha valamelyik öreg úgymond kibeszél, bő egy hét múlva a független képviselők között találhatja magát. Gyurcsány mellett.

Lampert Mónika jól néz ki

A kongresszus szünetében játékra hívtuk a pártelnököt. Felvetettük, mi soroljuk szépen az általunk réginek tartott potentátokat, Mesterházy pedig igennel vagy nemmel helyezze kategóriába őket. A sok kis igen helyett sajnos egyetlen nagy nemet kaptunk – magára a kérésre. Annyi hangzott el: „Nehéz megélni, amikor egy pillanat elérkezik, de ez a pillanat itt van.”

Pisi

Ide most be kell szúrnunk egy sztorit. Az FN24 tudósítója a férfi vécében intézte az intézendőt, mikor is a mellette lévő piszoárhoz maga Juhász Ferenc exhadügyminiszter lépett, és váratlanul egy huszonéves történettel örvendeztette meg az alkalmi társaságot. A létező szocializmus végnapjaiban, az utolsó MSZMP-kongresszusról hazatérő nyíregyházi küldött számára az volt a pártértekezleten szerzett legnagyobb élmény, hogy a toaletten mellette végezte szükségét Németh Károly elvtárs, és „ő is ugyanúgy csinálja”, slicc le, ürít, ráz, slicc fel.

Csak a név változik.

Németh elvtárs szerencsére a múlté, de az egyelőre kérdés, a mai régiek mikor jutnak hasonló sorsra. Ugye azokról beszélünk, akik bő hónapja „informális” tanácskozást tartottak Mesterházy távollétében. A szendvicsezős dzsemborit akkor egyesek úgy zanzázták: támogatjuk Attilát, mindaddig, míg nem mi leszünk a célkeresztben.

Hiller jól kinéz

A pártelnök alig adta meg a kilövési engedélyt, azonnal akadt jelentkező az akelák helyére: Botka László. A szegedi polgármester a kongresszus zárt részében jelentette ki mondandóját Mesterházynak címezve: "Nem eléd, nem mögéd, de melléd állok."

Gyurcsány távozása óta Mesterházy nem győzi hangsúlyozni, hogy új korszak kezdődik, „forradalmi változásoknak néz elébe a párt”. A váltás kommunikálásának legegyszerűbb és vélhetően leghatékonyabb (bár nem túl elegáns) módja az elődre, Gyurcsányra lapátolni az összes fekáliát. Amihez partnerekre is lelt a pártelnök.

Schulz

A kongresszust videóüzenetben üdvözölő Martin Schulz, az európai szocialisták vezetője (igen, őt kápózta le annak idején a túlmozgásos Berlusconi) azt mondta a kivetítőről: „A minap egy régebbi miniszterelnök elhagyott benneteket és új pártot alapított. Ez engem megdöbbentett… annak idején kiálltunk mellette… ő most nem vállalt velünk szolidaritást… A saját céljaiért akar tenni… Nekünk viszont a magunk céljaiért kell küzdenünk… Ti vagytok pártunk magyar része, mi mellettetek állunk.”

Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter szintén fölsorakozott a Gyurcsányt karaktergyilkolók közé. Kongresszusi szónoklatában úgy vélekedett, a határon túli magyar családok „nem tudják feledni 2004. december ötödikét”. Hogy Kovács mégis tiszteletét tette a szocialistáknál, annak köszönhető: „Az RMDSZ nem engedheti meg magának, hogy megsértődjön.” Értsd, a határon túli magyar pártok számára Gyurcsány vállalhatatlan, de egy DK-mentesített MSZP esélyes a barátkozásra. Kovács amúgy figyelemre méltó beszédet tartott; egyrészt megüzente a Fidesznek, hogy „csak” azért vállalta a fellépést, mert elvből mindenkivel spanol, másrészt jelezte, „nem irányításra, közvetlen beleszólásra, hanem segítségre” van szükségük „minden magyarországi párttól”.

Kovács jól beszól

Még egy résztvevőről szót kell ejtenünk: József Attila a szerencsés kiválasztott. Előzmény, hogy Orbánék eltávolítanák a Kossuth térről a költő szobrát. Ami egyrészt indokolatlan, másrészt lehetőséget kínál a szociknak demonstrálni a Fidesz gátlástalanságát, és persze azt, hogy a kurzus nemcsak József Attila szobrát, hanem a költő szellemiségét, mi több, magát a baloldaliságot is kisöpörné az országból.

Ezek után nem meglepő, hogy a kongresszusi esztrád részeként József Attila-verseket élvezhettünk a kivetítőről, énekelt Hobó, szavalt Latinovics. Plusz minden résztvevő kapott egy józsefattilás képeslapot, melynek hátulján levél olvasható „magyar állampolgár” aláírással. A címzett Orbán Viktor miniszterelnök, 1357 Budapest, Postafiók 6. A szöveg tartalma: ne bánts Attilát! Az anzixot elég aláírni, bélyeget nyalni rá, és mehet is a postára.

A József Attila a mi védőszentünk út stációjaként a kongresszuson kéttucat ifjú baloldali állt ki a színpadra, fehér pólóban, mellkasán József Attila arcképével – megannyi szijjártóként. Beszélt is közülük egy bizonyos Bárány Balázs, de akkora bajban nem vagyunk, hogy még őt is idézzük.

Szósz

Inkább vissza Mesterházyhoz. Akit - József Attila A Hetedik című versének elhangzása után - a párt hetedik elnökeként konferált fel a műsorvezető. Blaszfémia, minimum.

Mesterházytól a belhatalmi játszmákon túl szószószt is kaptak a küldöttek. A pártelnök vadiúj politikát, széles összefogást hirdetett (amiből, ha hihetünk például a péntek reggel a köztévében nyilatkozó Bárándy Gergelynek, mindenképpen kihagynák a gyurcsányista DK-t), grandiózus kiegyezést a társadalommal, az emberekkel, a pénzvilággal, a gazdaság szereplővel, az unióval, az univerzummal, sőt a Fidesszel is. A terv szerint most aztán „olyan politikai kultúrát” honosít meg az MSZP, melyben a túloldal „nem megsemmisítendő ellenség, hanem tisztelendő ellenfél”. Továbbá fenntartható fejlődés is lesz, a határon túliak szeretése, a zöld értékek szem előtt tartása, szociális biztonság, és „olyan köztársaság, ahol az állam nem szól bele a magánéletbe”.

Mindez „a baloldal ajánlata Magyarországnak”.

Hát, jól van

Mesterházy jeles elődként emlegette Kéthly Annát, Fejtő Ferencet és Nagy Imrét, belefér. De amikor azzal kezdett több mondatot is, hogy „közösen fogadjuk meg”, attól tartottunk, a küldötteknek kórusban kell majd esküt tenniük az új habitusra – szerencsére elmaradt ez a széles gesztus. Tán majd a kampányban.

Kiáltvány

Az ellenzéki Orbánt idéző beszéd hangsúlyosan viktoros eleme volt az Összefogás az új köztársaságért című kiáltványt. A dokumentumot a kongresszus elé terjesztette Mesterházy, s az a terv, hogy társadalmi vitára is bocsátja, mi több, országjárás kreál belőle, „hogy meghallgassuk az emberek véleményét” – lásd még Nemzeti Konzultáció. Erre még Kerényi Imre is csettintene. A kiáltványt utóbb „egyfajta kvintesszenciának”, sőt „pillérgyűjteménynek” nevezte Mesterházy. MSZP Kőműves Tagozatot vizionálunk.

Ez van

Hamarosan lesz pártprogram is, amit jövő május elsején, „a baloldal legnagyobb ünnepén” hirdet majd ki az elnök. Szerveződik az ügyvivői rendszer, még az Országgyűlés téli szünete előtt tisztújítás fazonírozza frakciót, a tavaszi pártkongresszuson pedig totális tisztújításon esnek túl, melynek eredményeként „feláll a csapat, mely elvezeti a pártot a 2014-es győzelemig”.

Ez igazi végszó. Aminél csak a már emlegetett Martin Schulz slusszolt nagyobbat, freudian: „Az MSZP a legnagyobb ellenzéki párt. És az is marad.”

Új alapszabályAz MSZP kongresszusa elfogadta a párt új alapszabályát. A küldöttek 80 százaléka, 400 fő jelent meg a Syma csarnokban, háromszáznegyvenen szavaztak; az eredmény: 334 igen, 6 tartózkodás, zérus nem.Az alapszabály 58 pontjából 45 módosult. Egyetlen javaslatot utasított vissza a legfőbb szocialista grémium: a pártelnök és a megyei elnök közvetlen, párttagok általi választását. Így e titulusra eztán is a kongresszusi küldöttek emelnek vezetőt – így döntöttek a kongresszusi küldöttek.
Szerző: Nagy József
Forrás: FN24 Cimkék: MSZP, kongresszus, Mesterházy, Gyurcsány, Kovács Péte