Pöttyös Panni a sitten
– Semmi sem idegen tőlem, ami embertelen – idézte Pöttyös Panni (kicsit rosszul, bár tény, hogy szándékosan ferdítve) Terentiust, amikor lekevert egy nagyot a nagymamának, aki szinte üres zsebbel érkezett haza a Kálvin téri aluljáróból, ahol koldulni szokott. Szegény nagymamának majdnem kiesett a kezéből a vonó – merthogy azzal kereste vékonyka kenyerét, hogy a másik kezében lévő hegedűn húzogatva játszott néhány, még a békeidőkben megtanult dallamot. Kilencven évesen azért ez szép teljesítmény.
– Ne má! – méltatlankodott nagymama, de Panni közbeszólt
– Mingyá itthon lesz Péterke, oszt nem lennék a helyedbe akkó. Gyorsan csapjá össze valami vacsorát, mer tudod, milyen, ha rossz a kedve!
Panni, nagymama és Péterke több mesekönyvnek is hőse volt egykor, Panni akkoriban a nagymamával élt, mert az anyját leültették (valószínűleg ült – még az is lehet, hogy ötvenhatért csukták be? –, mert hogy is lehetne másként, ha teljesen kihagyták a meséből? Esetleg disszidált a papával? – mert ő sincs benne a mesében). Panni most is a nagymamával él, anyja most is ül, ezért nincs itt. Tavaly sittelték le a zugügyvéddel együtt. Ne firtassuk! Apa már rég eltűnt valahol Amerikában.
– Hol késik Péterke? – aggódott Panni – már régen itthon kellene lennie!
Péterke nem a férje volt, de együtt laktak, ő futtatta Pannit, szaknyelven a stricije volt. (Amellett persze dílerkedett is.)
Csöngettek. A szomszédból Kovács bácsi, (ismert alkoholista, nepper és orgazda) nézett be:
– Pannikám, volna még egy kicsi abból a jó kis körtepálinkából, amit…
– Félreállna az útból tata, nem látja, hogy hazajöttem! – hallatszott Péterke (Kockás Péter) hangja a gangról.
– No, hál istennek, hogy megjöttél, már olyan kupi volt itt! – örvendezett Panni – mi újság?
– Tamara, az a büdös kurva, jól betett nekünk! Ránk hozta az egész ukrán maffiát! Csinálj valamit a barátnőddel, mert megnyuvasztom!
– Barátnője a hóhér, útálom a hülye p…csát, mint a sz…rt! Bár nem tudom, mihez kezdenék most, ha nem tanít meg még az oviban oroszul! No persze, én meg magyarul tanítottam, a népek barátsága jegyében.
Hirtelen recsegő megafon iszonyatos ordítása verte fel az amúgy sem csendes ház zsongását.
– Bekerítettük a házat, mindenki jöjjön elő, felemelt kézzel! Nincs értelme az ellenállásnak! – Kommandósok érkeztek, rendőrségi kisbusszal. lehettek vagy tízen. Nagymama az ágy alá bújt, Péterke meg az ablakon szökött ki. Panni kiment a ház elé, feltartott kézzel, és elsírta magát.
– Nagymama, ez a cella összement! – mondta pár nappal később Panni a nagymamának, amikor őt is behozták a fogdába.
– Nem a cella lett kisebb, te nőttél föl, Pannikám! – válaszolta a nagymama.
