Ludas Matyi újság

Egy elmélet szerint a hírhedt római császár, Caligula nem azért tette meg lovát szenátornak, mert megőrült volna, hanem mert tisztán látta, hogy a teljesen hasznavehetetlen szenátusba tökéletesen belefér egy ló is. Lehet, hogy Orbán Viktor is ezért ültette a nyakunkba azt az embert, aki Magyarország első számú közjogi méltóságaként arra is képtelen, hogy beismerje: lopott?

Schmitt Pálnak egy dolgot meg kell adni: az elmúlt 22 évben senki sem egyesítette úgy a nemzetet, mint ő. A balliberális maradványhadaktól és a zöld ifjaktól kezdve a jobbközép bloggereken, a tisztes jobbos professzorokon át egészen a radikális nemzetvédőkig mindenki arra várt, hogy a modern magyar történelem legszánalmasabb államférfija eltakarodjon végre, mert ez még az abszurd magyar viszonyok között is sok.

Az exdoktor nagyságát (azt a kedves olvasókra bízzuk, hogy ezt a nagyságot az emberi kvalitásokra, avagy péniszsége mivoltának méretére érti-e) jól jelzi, hogy mikor már kezdtük volna megsajnálni a doktori címétől megfosztott bukott politikust, akkor adott egy olyan interjút, amely alapján kénytelenek voltunk újraértelmezni a valóságról és Schmitt Pálról alkotott képünket. A köztársasági elnöknek olyan kiscsoportos korú gyereknek sikerült magát eladnia, aki ugyan már valószínűleg szobatiszta, ám az enyém és a tiéd megkülönböztetése még meghaladja a szellemi képességeit. A kisgyerekek alapból természetesen rendkívül cukik, ám egy hetvenhez közeledő, egész eddig a tisztes úriembert tűrhetően hozó férfiember esetében ez némileg groteszk látvány. Mindez persze nem jöhetett volna létre a riporter, Obersovszky Péter nélkül, aki kétségkívül médiatörténelmet írt: a benyalás egyes pontjain a szerencsétlen néző már-már aggódni kezdett, nehogy valami súlyos testi sérülés legyen a behatolás vége.

A viharos tengeren hajózó matrózokhoz hasonlóan a köztársasági elnök is felfelé néz, mondta bő egy évvel ezelőtt Schmitt hivatalvezetője, miután kiderült, hogy a hivatal közpénzen tartott politikuspalántái a Himnuszt is képtelenek pontosan idézni. Azt nem tudjuk, hogy Schmitt Pál felfelé nézve mit lát, azt azonban tudjuk, hogy mit látna, ha lenézne: egész Magyarországot és legfőképp annak tudományos életét, amelyre most piszkított oda egy rendeset.

Schmitt kurucos ürítése hátterében a kremlinológiában járatos kollégáink szerint az állhat, hogy miután az egykori olimpikon közölte Orbán Viktorral, hogy sportemberként ő nem fog megfutamodni, hiába derült ki, hogy csalással nyerte el doktori címét, a miniszterelnök adott neki pár napot arra, hogy meggyőzze nem létező igazáról a közvéleményt. Ennek köszönhetően aztán az exdoktor személye péntek délutánra sérthetetlenné vált, éppúgy, mint az egykori fáraók, avagy szovjet pártfőtitkárok; remélhetőleg piramist azért nem kell építenünk társadalmi munkában.

Az egészet betudhatnánk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének inherens idiotizmusának, amelynek már számtalan jelét tapasztalhattuk az elmúlt két évben, ám az is lehet, hogy jelen esetben nem arról van szó, hogy posztmodern állampártunk addig próbál védeni egy védhetetlen helyzetet, amíg már a végén mindeni rajtuk röhög. Az is lehet, hogy minden egy rafinált terv szerint történik, és a sportdiplomataságot a bohóci karrierrel felváltó Schmitt valójában épp ott van, ahol lennie kell.

A köztársasági elnök az ország legfőbb közjogi méltóságaként az egész országot szimbolizálja, márpedig Schmitt tökéletes szimbólum. Tökéletes szimbóluma annak, hogy a valódi teljesítménynél sokkal fontosabb, hogy ki kinek a kicsodája, hogy a magántulajdonnak, legyen az szellemi termék, vagy valami más, semmi becsülete nincs és hogy az ország lakóival bármit, és annak ellenkezőjét is el lehet hitetni. Utóbbi még nem feltétlenül igazolódott be.

Innen nézve pedig csak gratulálni lehet Orbán Viktornak, aki a nyakunkba ültette ezt a tisztességes sportembernek álcázott, fejlődésben visszamaradt óvodást. Ahogy Caligula sem feltétlenül őrületében tette meg lovát szenátornak, illetve reménybeli konzulnak, hanem talán azért, hogy kifejezze megvetését a szolgalelkű római szenátus iránt, úgy Orbán is úgy gondolhatta, hogy a Nemzeti Lopás Rendszerének egy tolvaj lesz a tökéletes szimbóluma. Caligula egészségének ez a szellemes húzás végül annyira nem tett jót, de Orbán Viktor szerencséjére nem az ókori Rómában élünk. Már csak az a kérdés, hogy mi mit teszünk a Sándor palotába kikötött derék patással.