Nem voltunk barátok, csak ismerősök. Ez a korkülönbségknek tudható be elsősorban, gondolom. Rövid ideig munkakapcsolatunk volt a Ludas Matyi és a Veszett Veréb szerkesztőségben 1990 és 1993 között. Csaba okos, politikailag és egyébként is tájékozott tanáremberként szívesen vitatkozott a világ dolgairól. Egy kicsit távolságtartó, egyben "vákuumnevető" fiatalként volt jelen a vegyes korú csapatban. Egy korsó sör és hihetetlen mennyiségű cigaretta kellett, hogy működjön. Mindenre firkált malacokat, kutyákat, madarakat a TÓTHKOCSMA szerkesztőségünkben. Itt bonyolítottuk le a megyei lapoktól és a Veszett Verébből befolyt honorrok szétosztását, és az újság szerkesztését. Mindig ott volt, mindig teljesített, hozta az egyoldalnyi rajzát. Már akkor is albérletben lakott, ahogy most is, tudtommal egyedül. Vidéki kiállításainkra rendszeresen én vittem autóval a még néhány nemvezető karikaturistával együtt oda és vissza. Pár év után szétment a csapat, Jókó is járta a saját útját, leszerződött a Magyar Hírlaphoz. Munkáit sokszor láttam, Őt nagyon ritkán, "így alakult ", ahogy a mai fiatalok mondják. Egyesek szerint hat éve, mások szerint van annak már tíz éve is, hogy szívinfarktussal került kórházba. Nagyon ritkán beszéltünk telefonon, majd eltűnt. Nem tudta a telefont fenntartani, csak az e-mail maradt. 2011-ben a MÚOSZ BEST OF kiállításon találkoztunk -szégyellem leírni-, de egy sovány öregember volt "vákuumnevetés" nélkül. Szokásos "majd keressük egymást" elválás után, nem felejtve, én kerestem. Egy német tankönyvhöz a szerző több karikaturistát kért fel, én a JÓKÓ-t hívtam -munka van! Számtalan rajzát raktam fel a LUDAS MATYI ÚJSÁG blogra, viszonzásul a MAGYAR KARIKATURISTÁK lexikont ajánlottam fel cserébe, tudva, nincs arányban azzal, amit Ő adott munkáival. Írtam e-mailt, jött a könyvért. Bele sem lapozott, majd otthon megnézi. Aki jár kiállításokra az tudja, nincs megnyitó és egyéb esemény, "pogi" nélkül. Feleségem sajtos és nem sajtost hozott rágcsálni üditővel. Egy igazi barát emlékezett volna, hogy inkább sört és cigarettát kellett volna hozni, de izibe, már tudom, ezt is elszúrtam. A pogácsából csak egyet ettem meg, de bíztattam Csabát a rágcsálásra. -És te? -Fogyózom mondtam én. Rám nézett a szemüvege felett:"Mi a fenét fogyózol te, Kálmán hatvannyolcévesen"... és végre az ismert "vákuumnevetést" hallottam tőle hosszú-hosszú évek után először és most már tudom, utoljára. Valami ilyesmit mondtam: nem a szépségért, sokáig akarok élni. Már indult egy baráti találkozóra, amikor eszembe jutott, hogy nem rajzolt még a FEHÉR KÖNYVBE a karikatúra gyűjteményembe. Ajánlatot tettem: JÓKÓ, ha rajzolsz a FEHÉR KÖNYVBE nem kell buszoznod meg villamosoznod, elviszlek a barátaidhoz. Már ült is le és rajzolta magát a söröskorsóban egy kapaszkodó malaccal. Semmi szöveget és dátumot nem írt a rajz alá, csak úgy tudom, 2012. március 13. 18 óra volt. Mivel én csak a földi dolgokról tudok ezt-azt, úgy gondolom Csaba, soha többet nem pogizunk már együtt. Vigyázhattál volna egy kicsit jobban magadra, Öcsém! Haragszom!
