56, a Milla , a Békemenet
2012.10.25. 15:11 bekaphattyuk
Dicsőség minden hősnek, vagánynak, asszonynak, és suhancnak aki 1956 októberében mert megmozdulni, mert fegyvert fogni, és azt mondani: elég! Hiába verték le a forradalmat, valójában az elesettek halála , a meghurcoltak szenvedései elültették azokat a magokat amik kihajtván végül feltörték az idegen hatalom által körénk öntött szürke betonszarkofágot.
A két nagy politikai oldal persze megragadta az alkalmat, hogy megszólítsa a választókat, mindkettőbe belenéztem különféle videómegosztókon. Meghallgattam a Miniszterelnököt meg Bajnai Gordont is.
A békemenet transzparenseit figyelve az jutott eszembe, hogy erős kultusza van Orbán Viktornak, egy idősebb generáció, ahol van még hagyománya ennek, tényleg szabályosan rajong érte.
Orbán nekem azért szimpatikusabb mint a legtöbb hazai politikus, mert nem nagyon takargat. Rafkós, rátarti ember és nem titkolja, sőt büszke rá. Bár biztosan ferdít, hazudik, manipulál mint minden politikus, de tényleg megvan benne a szándék, hogy a hazánkat egy másfajta útra terelje, mint amin a rendszerváltástól 2010ig ment, és megvan a rutinja, terve, apparátusa ahhoz, hogy ez sikerüljön is.
A fentieket javarészt hiányoltam a beszédből, Orbán elég fáradtnak néha majdhogynem fásultnak tűnt önmagához képest, de gondolom van mit melózni. Én sem nézek jobban ki az őszi hajtásban, szal csak gürcöljenek.
A felvidéki nénike telitalálat volt, lehet fintorogni, csak nem érdemes. A személye lényegtelen igazándiból, hiszen minden új állampolgárunkat képviseli, de nyilván egy 100 éves tanítónőnél, akitől a szlovák kormány megvonta az ottani állampolgárságot, jobbat nem lehetett találni az összetartozás kifejezésére.
A keletről tankkal, nyugatról bankkal az egyszerűen odabasz, nincs jobb szó rá, jól megragadja a lényeget, rímel, és igaz.
A békemenetnek volt valami hangulata, ami néha kicsit túljátszottnak érzett számomra, de összességében érezni lehetett az összehúzást.
A Millás rendezvényen végre ki lett mondva amit már körbenyaldostak sokszor: A baloldalnak teljes összefogásra van szüksége ahhoz - ez valami koalíciót jelentene végül gondolom -, hogy labdába rúghasson a Fidesz mellett, ennek az élén Bajnai Gordon állna. Én szinte kizártnak tartom, hogy ez zökkenőmentesen végigmenjen, hiszen annyi ego ütközik (míg jobb oldalon Orbáné egyértelműen dominál), de ha sikerül, akkor akár még meg is szorongathatja a Fideszt a baloldal. Az is kérdés, hogy ez nem vezet-e a jobboldal szorosabbra fonódásához, hiszen hiába vannak egyértelmű ellentétek a jobbközép, és a radikális réteg között, a baloldal győzelmének réme, illetve a hatalomhoz jutásnak/annak megtartásának vágya közelebb hozhatja a feleket, a mostani álláspontok ellenére.
Ilyen szörnyű gondolatokkal nyilván nem foglalkoztak a baloldali összejövetelen, helyette volt egy pár, számomra erőtlen beszéd, majd végre jött Bajnai, akit igazán kíváncsian vártam. A mondandója nagyjából rendben volt, leszámítva azt a részt ahol arról beszélt, hogy minden akarata ellenére kénytelen visszatérni a politikába. Na ott konkrétan beröhögtem. A mártír-megváltó-vezér hármas lekúrta nálam a biztosítékot.
Emlékeztek mit írtam fentebb, miért csípem Orbánt? Ezért nem csíptem Gyurcsányt, mert már a gesztikulációja is sikamlós, hazug személyt sugallt, miközben a szája meg mást próbált mondani. Mostantól nem leszek Bajnai rajongó sem, mert rátenném félévi fizetésem, hogy ez a visszatérés, így 2012 vége felé nem elsősorban azért most történik, mert a haza hívó szava olyan sürgetővé vált. Sőt, a másik félévit meg rátenném arra, hogy ez a koreográfia nagyjából a Bajnai kormány működésének idején is megvolt már. Nem bírom, ha egy kamu sztorival próbálnak hőst emelni, mert sosincs jó vége.
A jobbikos rendezvény a megszokott mederben folyt, nagyját áttekertem, Vonát meghallgattam.
Folyamatos öndefiníció, és az politikai ellenfelek - szórványos mocskos zsidózások melletti - lehordása, vegyítve az EU elleni kirohanásokkal. Neveket kimondva, ami szerintem helyes.
Ami tetszett, az a föld iránti aggódás - valóban komoly kérdés -, és még pár gondolat. Sajnos az összeesküvés elméletek, és nyílt gyűlölködés ezeket teljesen elnyomják, egyértelműek a hívószavak, a hangulatkeltés. Azért baj ez, mert amikor egy jobbikos szónoklatot hallgatok, sosem azt érzem, hogy megpróbálnak elplántálni bennem egy gondolatot, és aztán majd töprengés, mérlegelés után vagy magamévá teszem, kifejtem, vagy eldobom, hanem direkt módon meg akarják mondani, hogy mi van. Mintha ilyen egyszerű lenne a világ, fekete, és fehér, és elég lenne azt mondani: nesztek fehér!
Sokan beszéltek arról, hogy miért nem olyan / vagy éppen olyan az ország mint amilyennek az 56osok álmodták.
Ezt nem tudhatom de, hogy olyan-e mint amit 56 szellemisége üzen, erről van véleményem:
Olyan mert szabadon részt vehetünk bármelyik párt rendezvényén. Mert választhatunk, mert van szabad sajtó, mert nem vagyunk elzárva világ "másik" felétől. Köszönjük.
Nem olyan, mert az emberek szemben állnak egymással, és eszükbe sem jut, hogy közösen kellene építeni valamit. Eszmék mentén vonulnak egymás ellen a nagy tömegek. Ahogy koncentrációs táborba küldte, a 3/3nak besúgta anno a másikat, úgy fúrja, öli egymást még mindig ez a (majdnem) tízmillió.
Nem vagyunk szabadok mert saját magunkat kötjük gúzsba.
Az 56os forradalmár legnagyobb tette nem az volt, hogy meghúzta a ravaszt. Az, hogy a szívében ledobta a rá végtelenül nehezedő propaganda béklyóját. Elhitte, hogy változtatni tud, és onnantól ereje megsokszorozódott, a tenni akarás legyűrte a félelmet.
Nekünk nem kell tankokat legyőznünk puskákkal, nekünk most sok más mellett magunkat kell legyőznünk.
Az út ugyan ott, ugyan úgy kezd
