A napokban sorra vettük és leszigeteltük azokat a réseket, amelyekből tavaly télen jeges huzat süvített, mivel félkészen kellett birtokba vennünk az otthonunkat. Az önkormányzatnál fenyegettek ugyan, hogy megbírságolnak, amiért engedély nélkül beköltöztünk a lakásunkba, de mondtam, hogy ma már a híd alatt is szabálysértés lakni. (derültség az építéshatósági osztályon) Most, hogy kész, rájöttem, micsoda atavisztikus szorongás volt a hidegre gondolni. Pedig csak néhány illesztés hiányzott.
Amikor először villantja ki fogát a tél, beleborzongok a nincstelenek, a fűtetlen, vagy semmilyen lakással nem rendelkezők gondolatába. El sem tudom képzelni, mit jelent egy hulladékból tákolt viskó, ha a fagy jön. És ezeket a kínnal emelt, remegve féltett hajlékokat, a magát keresztényként meghatározó zsarnokság leromboltatta! Debrecenben, ahol már nem is Kósa, hanem személyesen a Fortélyos Félelem igazgat, a közmunkásokat kényszerítették, hogy elvegyék a hajléktalanok vackát.
A kereszténység nem a Preambulumban dől el. Hihet-e a teremtőjében, aki, ha elragadják az indulatok, „prehumán ösztönökről” (Kövér) beszél? Kreáció, vagy evolúció? A nyelv elárul (Esterházy)
Ezek a veréb elől is elrugdosnák a lószart. Annyit is érnek.
