A TIZENKETTEDIK ELŐADÁS
Ezen a tizenkettediken még mindig a karikatúra alkotási
folyamatának néhány általánosabb összetevőjén molyoztam, elsősorban az ötlet alapjául szolgáló gondolat (többnyire inkább csak vélés) logikus kontrollján, valamint azon, hogy az alkotóban hogyan ütköznek az általános köznapi intenciók a karikatúra és általában véve a művészet gyakran homlokegyenest ellentétes intencióival? (Lehet-e egy szervilis nyárspolgár karikaturista? Úgy tűnik, lehet...) Szó esett -K- mesterről, aki az igazi karikatúrát egy "könnyelmű" pillanatában forradalomnak nevezte (és tényleg!), - Koncsalovszkij Till Eulenspiegel (Legend o Til) c. filmjéről, ahol a szatíra szabadsága egybefonódik Flandria szabadságharcával (nézzétek meg!), és arról, hogy miért nevezhette Ady okkal-joggal "kan Báthory Erzsébetnek" és "vad geszti bolondnak" Tiszát, illetve ehhez képest miért volt alantas az a "karikatúra", amely Budapest korábbi főpolgármesterét lopott kol
...
básszal menekülő ebként ábrázolta...
A Pódium vendége Tettamanti Béla volt. Pontosan, feszesen adatolta a szakmai fejlődésének főbb etapjait", hangsúlyozva, hogy bár kezdetben publikált és kiállított karikatúrákat, és később is sertepertélt eme szakma körül, nem tekinti magát ún. karikaturistának.
A Karikatúra Akadémia ez évben utolsó, dec. 21-én (pénteken), 17 órakor kezdődő előadása után Sajdik Ferenc lesz a Karikatúra Pódium vendége. Ezután a KOKSZ (KOrtárs Karikatúra & SZatíra) Műhely tart egy nem igazán zártkörű "szakosztályülést" - bulit -, amire ezúton is meghívunk minden olyan barátot, kollégát és ismerőst, aki szereti a jó karikatúrát, ill. szatirikus képzőművészetet - nemkülönben Sajdik Ferit, ami lényegében ugyanaz... (stalker)
Grafika: Tettamanti Béla (tus, toll, ecset)
Bővebben
