Orbán Viktor médiastratégiájáról cikkezik a hétfői New York Times. A lapban Philip N. Howard, a CEU és a Washingtoni Egyetem professzora fejti ki a véleményét arról, hogy miközben a magyar állam "Európa legszigorúbban ellenőrzött médiarendszerét" építi fel, az Európai Bizottság augusztusi döntésével csaknem 22 milliárd eurót csatornáz a magyar gazdaságba. A szakember Magyarországi tapasztalatait gyűjtötte össze az írásban.

A cikkhez Edel Rodriguez készített nem túl hízelgő karikatúrát a magyar miniszterelnökről.

Az írás szerzője szerint Magyarország zavarbaejtő példája lett annak, hogyan tudja a politikai elit leépíteni a demokráciát még Európa közepén is. Orbán Viktor szerinte autokratikus csapást mért a magyar sajtóra, amelyet a Freedom House független jogvédő szervezet már csak "részben szabadnak" tekint.

Orbán médiastratégiája több összetevőből áll a CEU professzora szerint. Része a magyar médiahatóság gyakorlati kontrollja, ami lehetővé teszi, hogy még kisebb pozícióba is politikailag megfelelő személyeket nevezzenek ki. A hatóság - mutat rá a Times cikke - ráadásul nemcsak a sugárzási engedélyek és a médiaverseny fölött őrködik, hanem a tartalmat is szabályozza. Miközben a hírforrásoktól elvárják, hogy az alaptörvénynek megfelelően működjenek, Orbán kinevezettjei döntik el, hogy ez mit jelent.

A méidumoknak olyan adatokat kell szolgáltatniuk alkalmazottaikról és szerződéseikről, valamint a szerkesztőségi és a hirdetői tartalmakról, amelyeket Európában sehol máshol nem követel meg a hatalom. A médiahatóságot ráadásul szokatlan végrehajtói jogkörrel is felruházták: bírságokat róhat ki, felfüggesztésekről dönthet, engedélyeket vonhat vissza.

A médiaszabadság korlátozásának nem lebecsülendő politikai hatása van - írja Philip N. Howard. A legutóbbi parlamenti választás idején a kormány uralta az elektronikus médiumok tartalmait. A legnagyobb újságok kedvező színben tüntették fel a Fideszt. A beszélgetős rádiók és televíziócsatornák aránytalanul sok időt biztosítottak a kormány képviselőinek, miközben az ellenzéki pártok tevékenységét bemutató riportok a belső harcokról és a korrupcióról szóltak. "Amikor Budapesten sétáltam a választás előtti időszakban, mindenhonnan a kormányzati vezetetők mosolyogtak rám a plakátokról", miközben ellenzéki köztéri hirdetéseket alig lehetett látni - idézi fel a cikkben a professzor.

Vond el és uralkodj

A média feletti kontroll elfojtotta a lakossági lelkesedést a választás iránt, a választásra jogosultaknak alig 60 százaléka járult az urnákhoz. A Jobbik jött ki győztesen a szavazók mozgósításáért folytatott versenyből, miközben az EBESZ kritizálta az "elfogult médiabeszámolókat".

A profeszor beszámol arról is, hogy amikor tavaly Budapestre jött, a kormány akkor kezdte el azt a gyakorlatot, hogy a barátságos médiatársaságokat állami hirdetésekkel dotálja, miközben a kritikus sajtótól megvonja a forrásokat. A csökkenő bevételek miatt nehézzé vált helyeztben kormányközeli mentőangyalok érkeztek a médiavállalatokhoz, hogy felvásárolják az engedélyeket - írja Howard.

A professzor beszámol a reklámadóról is, ami szerinte hatásaiban az iparág részleges államosítását hozza el. Az újraválasztott Fidesz-kormány az internetes hírforrásokra is kiterjeszti médiastratégiáját, márpedig a legbátrabb tényfeltáró újságírók már leginkább csak az interneten lelhetők fel Howard szerint.

A médiatudós felidézi, hogy 2012-ben az Európai Bizottság által kilátásba helyezett büntetőintézkedések határása Orbán rendszerén kisebb módosításokat hajtottak végre, amivel kiegyezett az Európai Tanács főtitkára, jelentősnek nyilvánítva a jogszabályokon eszközölt változásokat. A Philip N. Howard által vezetett Média- és Kommunikációtudományi Központ jogászai azonban rámutattak, hogy milyen messze áll valójában Magyarország az európai normáktól. Howard hivatkozik Haraszti Miklósra, aki szerint a városokon kívüli területeken a kormány gyakorlatilag 100 százalékosan uralja a médiát.

A szigorú kontroll nemcsak az újságírói öncenzúrát terjesztette el Magyarországon, de alaposan lehűti a külföldi médiabefektetők lelkesedését is. Itt a szerző kitér Sáling Gergő főszerkesztő távozására a Deutsche Telekom által birtokolt Origótól, valamint az RTL-csoport harcára, amit az Orbán-kormánnyal folytatnak.

Mindez az EU-ban?

Az Európai Bizottság eközben mélyen hallgat arról a jelenségről, amit Erik D'Amato veterán amerikai újságíró a HVG-nek adott interjúban Magyarország putyinizálásának nevezett - írja Howard, aki úgy látja, az EU-s források egyenesen Orbán irodáján keresztül fognak befolyni az országba, erősítve és jutalmazva a miniszterelnök egyeduralmi tendenciáit. Eközben a kormánypárti média úgy festi le az Európai Uniót, mint a belügyekbe beavatkozó idegen hatalmat.

Ha a pénzt visszatartották volna, Orbán úgy tüntette volna fel az EU-t, mint ellenséget. Az EU-támogatások lehívása által viszont Orbán Viktor válik még a mostaninál is megátalkodottabb ellenséggé. Az EU-pénzek felhasználását a szerző szerint ahhoz kellene kötni, hogy visszaállítsák azt a jogszabályi környezetet, amely a Fidesz-kormány előtt lehetővé tette az egészséges médiapluralizmust Magyarországon.

A média szabályozása hatással van a többi terület szabályozására is. A médiapluralizmusnak köszönhetően működik a demokrácia - ebben egyetért minden európai törvényhozó és újságíró. Egy olyan rezsimnek, amely ilyen keményen bánik a médiával, nem szabadna ilyen nagylelkű és feltétel nélküli támogatást nyújtani. Európának nem szabadna olyan kormányt finanszíroznia, amely aláása a demokrácia egyik legfontosabb sarokkövét - írja Philip N. Howard.