Pápai Gábor 5 új fényképet osztott meg.
Pár napja azt írtam, h "Reggel, ködben, futni ligetben: költészet" Hát, repülni, kurvára nem az, hanem káromkodós, fogadkozós... Lentről jó ötletnek tűnt, legalább száz métere elláttam, a hegy derekától sütött a nap, felhők fölött selfie, enyhe befújások...
Aztán megállíthatatlanul közeledett a tejföl, s ami lentről ritkának tűnt, az felülről már a szélén átláthatatlan volt. tudtam, merre a leszálló, tudtam, hogynincs egy kilóméter, amíg derengett a nap, az irányt is tartottam, aztán... Egy örökkévalóságnak tűnt, nem tudtam, mennyire fordulok el, és mire megláttam a fákat, már szlalomozhattam is. Szerencsére egy facsoport és egy sportpálya kerítése közé sikerült benavigálnom, és már szeretgethettem is a drága magyar földet.