Miért keresnek olyan keveset a magyarok? – brüsszeli tudatlanság és lelketlenség
Ma reggel 4-kor keltem, hogy elérjem a hajnali repülőt, és idejöjjek Brüsszelbe egy ígéretesnek tűnő tanácskozásra az európai munkabérek alakulásáról. Nem tudom, miért vártam csodát. Szokás szerint többségében lelketlen, szívtelen robotemberek voltak jelen előadóként és hozzászólóként egyaránt.
Az egyik fő mondanivalójuk az volt, hogy a posztszocialista országokban, főként Magyarországon azért nagyon alacsonyak a bérek, mert kisebb a produktivitás, azaz a munka hatékonysága, mint Nyugaton. A másik fő mondanivaló az volt, hogy lehet ugyan, hogy Magyarországon és néhány más tagállamban 60-80 ezer forintot keresnek emberek, de a szegénység nem érinti az alacsony keresetű embereket, csak a munkanélkülieket. Felszólalásomban először is mosolyogva az előadó szemébe néztem, és őszinte érdeklődéssel rákérdeztem:
“Lenne kedves elmagyarázni, hogy pontosan mi a különbség egy Magyarországon dolgozó magyar ápolónő és egy Ausztriában dolgozó osztrák ápolónő hatékonyságaközött?” Majd pedig felhívást intéztem az európai parlamenti képviselőkhöz. Ebben egy kísérletre kértem őket. A kísérletben részt vevők feladata, hogy képviselői fizetésükből megtartanak havi 250 eurót, azaz 75000 forintot, a többit jótékony célra ajánlják fel. Így élnek egy évig, majd beszámolnak a parlament teljes ülésének arról, hogy amit megtapasztaltak, az szerintük szegénység-e, vagy valami más? Hozzátettem, hogy a kutatás hitelességéhez 100 EP képviselőre lenne szükség. Én máris jelentkezem elsőnek, és várom a következő 99 önkéntes jelentkezését.
Mindkét felvetésemre némi zavarodottságot éreztem – nem is értem, miért. Arra szeretném kérni a Kedves Olvasókat, hogy személyes történetek megírásával segítsenek meggyőzni európai parlamenti képviselőtársaimat arról, hogy Magyarországon munkahellyel és jövedelemmel rendelkezők is élnek szegénységben, továbbá arról, hogy a magyar és a nyugati munkavállalók “hatékonysága” között semmiféle érdemi különbség nincs, legalábbis a nyugatiak javára aligha van.
Köszönöm szépen a munkámhoz nyújtott segítségüket, minden Kedves Olvasónak szebb jövőt és szebb jövedelmet kívánok Brüsszelből!
Krisztina
