Ludas Matyi újság

Ruzicska ZoltánBayer Zsolt baráti kör
· 
Fejtetőn a világ. Nem, nem tegnap vagy tegnapelőtt állt fejre, sokkal inkább 2001-ben a New York-i élet-, hit- és toronyrombolással. De az is meglehet, hogy már jóval korábban. Mondjuk, amikor Ali Agca meglőtte a pápát, vagy még előbb, az eredendő bűnbeesés idején. Most lőnek és robbantanak. Ma Párizsban, tegnap Jeruzsálemben, tegnapelőtt Kabulban és Kijevben – menthetetlenül elhülyült a világ, bambán engedi, hogy felfalja az erőszak. S miközben megpróbáljuk megállítani a semmibe rohanást, olyan kérdések jönnek velünk szembe, amilyeneknek nemhogy felelni, még köszönni sem tudunk, vagy egyszerűen nem merünk.
Mialatt mindenféle szabadságról zagyválunk és kiabálunk, körbeültettük magunkat tilalomfákkal. Véleményszabadság, sajtószabadság, szólásszabadság. Ha azt mondod, álljunk meg, a szabadság korlátozása nélkül a szabadság sem éli túl önmagát, akkor rögvest lőnek rád. Leginkább verbálisan, de megesik, hogy valódi fegyverrel, élesben. Ha mégis elhiszed, hogy mindent szabad, és kimondasz valami kimondhatatlant, akkor is golyózápor a válasz. Rögtön rasszista leszel, és megbocsáthatatlan meggondolatlanságod szigorúan a gyűlöletbeszéd fogalomkörébe kerül.
Hát hol itt a határ? Van határ egyáltalán? És ha van, az mindenkire egyformán vonatkozik? Na ugye, mennyi kérdés. És jönnek a kérdések, a kérdések, amelyekre – ha meg akarunk maradni – előbb-utóbb válaszolni kell. Nem korrupt politikusoknak, félírástudó újságíróknak, önjelölt hordófilozófusoknak, sunyi véleményvezéreknek. Nem. Nekünk, egyszerű gyalogembereknek, trolivezetőknek, pénztárosoknak, örömlányoknak, úttévesztőknek, útkeresőknek, hívőknek és hitetleneknek. Persze fejen állva roppant nehéz, már-már lehetetlen. Válaszolnunk kell, meg kell találnunk az embert az embertelenségben, az embertelenséget az emberben. Washingtonban, Marseille-ben, Budapesten, Moszkvában és Vlagyivosztokban. És világosan, konszenzussal meg kell rajzolnunk a szabadság határait, különben végünk. Különben halomra gyilkoljuk egymást mi, emberek – szóval és fegyverrel.