EGY KIS PROMÓ, VAGY MI A SZENT SZAR A FEBRUÁRELEJI KÖNYVBEMUTATÓHOZ,
noha a "könyv" szó túlzás, inkább csak pár továbbgondolható- vagy vitatható gondolat, rengeteg féle-fajta tanulságos karikatúra, és egy rendhagyó Kaján interjú... Nem az, hogy ez minden, de legalább nem semmi. Egy részlet:
"... mintha mindaz, amit a múlt század végéig karikatúrának neveztünk, eltűnőben vagy átalakulóban lenne, mint ahogy úgy is van, mert az, amit nagyjából négyszáz éve karikatúrának nevezünk, már többezer éve tűnik el, alakul át, és jelenik meg új közegekben, művészeti ágakban, műfajokban, irányzatokban és technikákban olykor szinte felismerhetetlenül, míg bele nem szokunk, vagy bele nem születünk. Mindez természetes, de ez a mostani, ez a mindent keresztül-kasul átható és felforgató változás (a számítástechnika világforradalma, a Gutenberg galaxis összeomlása, vagy átomlása valami másba, a kultúra eltömegesedése vagy elcsőcselékesedése, a Művészet halála, vagy egy új, szinte parttalanul széles és sokszínű, de kisbetűs művészet létrejötte – kinek hogy...) mintha túl gyorsan jött volna, vagy mintha váratlanul, holott nem. Túl gyorsan és váratlanul csak azoknak jött, akik beleszülettek, majd beleszoktak, végül beletespedtek a szakmányban termelt álkarikatúra (a kvázi-karikatúra!), ha úgy tetszik: a megélhetési karikatúra kényelmes világába. Évek óta tétetnek hörgések és siránkozások, vagy csak értetlenkedések és meddő tépelődések a karikatúra honi berkeiben – nemkülönben pusmogások a szakma válságáról, sőt: haláláról –, elsősorban a rosszul feltett, vagy elmaradt kérdések és rossz válaszok, a kiirthatatlanul rögzült szakmai hiedelmek és tévképzetek miatt."
