5 milliárdot kaszált 1 nap alatt alkalmazottai halálán a Charlie Hebdo. Előre megtervezett üzleti húzás volt a fél szerkesztőség lemészároltatása, ami után a lap következő heti bevétele a szokásos 43 millió forintnyi euróról közel 5 milliárdnyi euróra ugrott - miután 5 millió példányt adtak el a lapból egyetlen nap alatt?

Ez halottanként közel félmilliárd forintnyi bevétel néhány nap alatt. Plusz a lap honlapjára kitett felhívásból befolyó adományok. Plusz a mindenféle pólók és egyéb emléktárgyak után befolyó jogdíjak.

Lássuk a tényeket:

1. A Wikipédia szerint a Charlie Hebdo nevű szatirikus lap hetente 45 ezer példányszámban jelent meg.

2. A szerkesztőség felének lemészárolódása másnapján a tulajdonos közölte, hogy a következő heti lapszámot 1 millió példányban fogják kiadni.

3. Ez a szám a hét végére 3 millióra, majd a kiadás napjára, január 14-re már 5 millióra kúszott fel, a lap öt nyelvre lefordítva (spanyol, arab, olasz, török, angol) 20 országba jutott el.

4. Heti negyvenötezer példánnyal számolva a tulajdonos bevétele hetente 135.000 euro, vagyis kb. 43 millió forint volt.

5. A mészárlás utáni első, sorrendben a 1178. lapszámból viszont 5 millió példányt nyomtattak, amit az érdeklődők példányonként 3 euróért, összesen 15 millió euróért még a megjelenés napján, január 14-én szét is kapkodtak.

6. Így a tulajdonos a mészárlás utáni első lapszámon a korábbi rendes heti bevételei 111-szeresét, 15 millió eurót, azaz átszámolva közel 5 milliárd forintot kaszálhatott.

("Én egy jól sikerült üzleti húzás vagyok" - kép: bar-zing.blogspirit.com)

És most jöjjön a konteó:

1. Ötmillió példány legyártását egy négy lapból álló, 16 oldalas színes kiadványból nehezen hihető, hogy néhány nap alatt meg lehet szervezni a tördeléstől, szerkesztéstől, nyomdai előkészítéstől kezdve a nyomdai munkákon át a példányok újságárusokhoz történő eljutattásáig.

2. Ehhez valószínűleg több különböző, nagy teljesítményű gépekkel rendelkező nyomda munkájának összehangolására volt szükség. Hogyan találtak szabad kapacitásokkal rendelkező nyomdákat ilyen rövid idő alatt?

3. Tovább nehezíti a szervezőmunkát, hogy a lap nem csak Franciaországban, hanem több más uniós tagállamban is megjelent és öt idegen nyelvre fordították le. Hogyan lehetett pár nap alatt leszerződni a Charlie Hebdo példányait addig soha nem szállító fuvarozókkal, és a lapot addig soha nem árusító terjesztőkkel arra, hogy a szokásos példányszám több, mint SZÁZSZOROSÁT terjesszék, szállítsák? Hogyan lehetett villámgyorsan megszerkeszteni, lefordítani, kinyomtatni, kiszállítani?

4. A mészárlás két ÁLLÍTÓLAGOS elkövetőjét nem gyanúsítottként, hanem végig gyilkosként, sőt mészárosként emlegette a bulvármédia, holott a gyilkosok arcát nem látta senki, csakúgy, mint a kocsiban "felejtett" útlevelet sem. Miért vittek volna a "terroristák" útlevelet magukkal a "bevetésre"?

5. A francia titkosszolgálat állítólag figyelte a Kouachi-fivérek minden lépését. Mégsem tudták, mire készülnek és éppen hová mennek? Lehet, hogy nem is ők voltak azok, akik a gyilkosságot elkövették? Mi van, ha a két férfi ott se volt, és szándékosan tették közzé a fényképeiket, hogy bujkálásra kényszerítsék, majd agyonlőjék őket, mielőtt bebizonyíthatnák, hogy nem is jártak a helyszínen?

6. A harmadik, mindössze 18 éves "terroristáról" is gyorsan kiderült, hogy semmi köze a mészárláshoz, és biztos alibivel tudta igazolni, hogy a helyszíntől 230 kilométerrel északkeletre, egy kisváros középiskolájában ült az egyik tanteremben. A 18 éves fiútól, amikor bedobták a nevét, talán ugyanazt várták, mint a két felnőtt férfitól: hogy bepánikoljon és menekülni kezdjen. Hogy a végén, mielőtt bizonyítani tudná az igazát, egy látványos rendőrségi akció végén agyon lehessen lőni. Innentől miért ne lehetne hiteltelen a másik két algériait is minden bizonyíték nélkül vádoló történet?

7. A két fekete ruhás, arcát takaró gyilkos minden lehetséges szemtanúnak szinte a szájába rágta az Al Kaida nevét, és meghagyta a halálra rémült embereknek, hogy ezt a sajtónak is mondják el.

8. Honnan tudták a gyilkosok, hogy az egyébként otthonról dolgozó szerkesztőség pontosan mikor tartja a szerkesztőségi ülését, ha egyébként azt se tudták, hogy az iroda pontosan melyik épületben van, és annak melyik emeletén?

9. Hogyan lehet az, hogy amikor a járdán fekvő rendőrt az egyik gyilkos közvetlen közelről "fejbelőtte", a rendőr feje nem loccsant szét, mint egy dinnye?

10. Véletlenül került a történetbe, vagy gondosan megtervezte valaki a teátrális, "médiakoncnak" való jeleneteket: a női szemtanú életben hagyását, a földre került rendőr feje mellett járdába lövést, az elrabolt autójából a kiskutyáját mentő ártatlan ember történetét, a túszejtőkkel kezet fogó nyomdai ügyfelet, a terroristákat kávéval kínáló nyomdászt, a tévéstábbal telefonon beszélgető bűnözőt?

11. Miért lett öngyilkos a nyomozásban részt vevő egyik rendőr?

12. Véletlen, hogy a 12 áldozat között meggyilkolt öt karikaturista átlagéletkora több, mint 66 év volt? Az áldozatok között volt egy 80, egy 76 és egy 74 éves öregember is. Lehet, hogy a fiatalabbak tudtak valamit? Netán szólt nekik valaki, hogy fiúk, erre a megbeszélésre jó lenne, ha nem mennétek el?

(Útban a nyomdából az olvasókhoz - kép: independent.co.uk)

Feltennéd rá az életed, hogy tényleg azok gyilkoltak a Charlie Hebdo szerkesztőségében, akiket a rendőrség gyilkosnak kiáltott ki, és egy látványos hajtóvadászat végén agyonlövetett?

Feltennéd rá az életed, hogy a Charlie Hebdo karikaturistáinak lemészárlása valóban terrortámadás volt, és nem kőkemény üzleti szempontok miatt kitervelt, majd hidegvérrel, profi bérgyilkosoktól megrendelt gyilkosság lehetett?

Kapcsolódó anyag:

Így lehet bárkiből gyilkost csinálni, ha te irányítod a médiát és a rendőrséget