Hetedíziglen
A Magyar Értelmező Szótár szerint régi irodalmi kifejezés, de mi tudjuk, hogy a Szentírásból származik, s igazságtévő, erkölcsi értelme van. Eszerint az elkövetetl bűn hetedíziglen, értelemszerűen: hosszú ideig visszaüt, akár három-négy generáclión át.
A történelem sem nem erkölcsös, se nem erkölcstelen. Eme fogalmakkal az ember ruházza föl. De aki mélységeiben ismeri a történelmi folyamatokat, megállapíthatja, hogy a "magatehetetlenségi nyomaték", az ok és az okozat valamiféle változata érvényesül benne. Amit az ember igazságszolgáltatásnak, büntetésnek nevezhet, látószöge vagy képzelőereje szerint. Mivel a liberantyúk túlnyomórészt elfogultan műveletlenek historice, nem értik a mai eseményeket. Lehet, hogy a szörnyű vicclapbéli mészárlást harmadik generációs bevándoroltak követték el, de csontjaikban hozták magukkal évszázadok gyarmati szörnyűségeit, megaláztatásokat, kegyetleségeket, amit őseik gyarmattartóiktól elviseltek. Az indiánok kiirtása, a négerek szörnyű megalázása még előttünk lévő hetedíziglen. "A new yorki ikerházak fölrobbantása, a terror-cselekmények, mészárlások egyszerre embertelen bűnök és büntetések is a múltban elkövetett halálos cselekedetekért. Az ártatlanul meggyilkolt mai hittérítők, /a fölgyújtott katolikus templomok/, a hódító, kereszt nevében kegyetlenkedő konkvisztádorok rémtetteikért vétlenül lakolnak, a Trianonért már megkezdte letöltendő büntetését az egész bűnös Európa, s e "hetedíziglen" jövője még beláthatatlan.
A kirabolt, kifosztott, magára hagyott gyarmatok a történelem magatehetetlenségi nyomatéka szerint visszaütnek. Nem véletlen az, hogy a Magyarországot már-már elveszejtő balliberálisok nem értik a Charlie Hebdo szerkesztőségében történteket. Nem kérdezik meg, hogy mit vettek el a "harmadik generációs" betelepültek gyarmati sorban tartott őseitől és mit nem kaptak meg ők a most már gyilkos leszármazottak itt és most. Őrületes mocsáragyúságra vall, hogy a szólás- és sajtó-szabadság béna bajnokai nem értik: a friss, fiatal, még csak bontakozó nációk számára a vallás és a hit élő érték, amit a gőgös "fölsőbbrendűeknek" illene tudomásul venniök. Nem úgy, mint a velejükig elrohadt, kivénhedt liberál cinikusoknak. A történelem azonban vak magatehetetlenségi nyomatéka miatt ártatlanokat sújt. Így volt ez most Párizsban is, hiszen magasabb szintről nézve, még a moslékonc, provokáló karikatúristák is ártatlanok a mi szemünkben. Annak ellenére, hogy tudni kell, nem csak szólás- és vélemény-szabadság létezik, hanem a másik ember hitének tisztelete is. Emberi méltóságuk megsértésére a mi erkölcsrendünk szerint bűnösül reagáltak a fegyveresek, de a fehér ember helyesen cselekedett-é, amikor még alig száz éve, emberi méltóságában megsértve, párbajban, emberöléssel vett elégtételt? Az európai, a demokratikus érzelmű, már akkor szólás- és sajtó-szabadságban élő ficegenc.
Rémületes elmeficamnak tartom: az ártatlanul meggyilkoltak halálát úgy bosszúlta meg a lap kiadója, hogy 60 ezer helyett 6 millió példányban adja ki a Charliet, vagyis őrületes üzletet csinált az áldozatok véréből sajtószabadság védelmének hazudva azt. Cinikusan komikus volt a francia köztársasági elnök, midőn a lejáratott francia becsületrendet tűzte a halott, jobb sorsra érdemes rendőr koporsója melletti párnácskára. Hát mikor fogja már föl az európaiságára, szólás- és sajtó szabadságára hivatkozó liberális agylöttyentyű, hogy milyen álságos, képmutató és hitvány? És a fölsőbbrendű francia, vagyis nyugat-európai, hajnalban toporogva a járdán az újságos bódé előtt, várja a gyalázatos vicclapot és azt nyönyörészi, hogy ezzel ő a szólás szabadság mellett tüntet. Söpredék. A mészárlás aljas embertelensége a lap újraindításában és tömeges megvásárlásában folytatódik. Úristen! Mi vár még Európára?
